Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
A látóideg betegségei* NAGY FERENC I. Bevezetés Mindaz, amit eddig a látóideg betegségeiről tudtunk, az utóbbi évek folyamán sok kiegészítésre szorult. Főleg az idegsebészet rohamos fejlődése, továbbá hatásos gyógyszerek megjelenése gyarapította ismereteinket. Az angio-, ventrikulo-, pneumoenkefalo-, elektroenkafalografia segítségével számos olyan kórfolyamatra derült fény, amit eddig csak kórbonctani leletek alapján ismertünk. A meningitisz tuberkulóza okozta látóideg-bántalmakat csak azután kezdtük jobban megismerni, miután a betegség streptomicinnel gyógyíthatóvá vált. Ennek a rövid dolgozatnak az a célja, hogy összefoglaljuk mindazt, amit a látóideg betegségeiről feltétlen tudnunk érdemes. Nem kívánunk azonban az idegsebészet területébe messze elkalandozni. A betegségek természete miatt azonban kénytelenek vagyunk mégis pl. az agyalap vidékével jobban megismerkedni, mert a látásromlás miatt a beteg rendszerint először a szemorvost keresi fel. A mi dolgunk, hogy a bántalom természetét akkor is felismerjük, ha az messze a chiasma környékén vagy akár azon túl van. Jelen munkánkban csak a chiasmáig jutunk el. A hozzáférhetőség, felderítési lehetőség a látópálya ezen elülső részén sokkal könnyebb, mint innen távolabb. Valószínű például, hogy a korpusz genikulatum lateralében hasonlóan kifejlődhet vizenyő vagy gyulladás mint a retinában, de az előbbi terület ma még alig megközelíthető és felderítetlen. Szükségesnek látszik, hogy a régi elnevezések mellett maradjunk, illetve elsősorban nem arra törekszünk, hogy a számos terminológiai javaslat közül válasszunk, vagy újabbat javasoljunk. Neuritisz optici alatt értjük a látóideg bármely részén fennálló betegségi folyamatot, ami keringési, gyulladásos vagy degeneratív eredetű lehet, az ingervezetést akadályozza, ezáltal látótérkiesést okoz. A papillitisz a papilla, a neuroretinitisz a papilla és a retina együttes gyulladását jelenti. A neuritisz retrobulbarisz az ideg szemteke mögötti részének folyamatát jelöli meg. Nem kétséges, hogy pl. „neuritis trunci optici intracanalicularis” szabatosabb megjelölés (1), de ma még általánosan nem terjedt el és helyesebbnek látszik, ha jelenleg a régi kifejezések mellett maradunk. Ödéma papillae a látóidegfő vízenyőjét jelenti, ami kezdetben az ingervezetést nem akadályozza ; a látótérben a vakfolt megnagyobbodásával jelentkezik. Atrofia nervi optici diagnózisa tulajdonképpen csak szövettani készítményben lehetséges. A látóidegfő színe ugyanis megbízhatatlan jellemzője a sorvadásnak, csak akkor van értéke, ha látótérkiesés is kimutatható. Ilyenkor a klinikai diagnózis valószínűsíti a sorvadásos látóidegelváltozást. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy az ingervezetés hosszabb idő múlva is helyreállhat. Nem beszélünk többé elsődleges vagy másodlagos sorvadásról, mivel minden látóidegsorvadás másodlagos. Ebben a munkában nem foglalkozunk a látóidegnek azzal a sorvadásával, amit a retina vagy érhártya betegsége, továbbá aglaukoma okoz. Nem tárgyaljuk a fejlődési rendellenességeket sem, továbbá a látóideg daganatait. * A Magyar Szemorvostársaság 1958. évi nagygyűlésén elhangzott referátum alapján. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye. (Igazgató : Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) 156
