Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
rtg. = jobb rekesz renyhébb kitérésű laterálisán fixált, sinus oldalt és hátul nem nyílik meg teljesen. Mellkasi szerveken egyéb kóros eltérés nem látható. Wa. R. = negatív. Fogászat = jobb alsó 6 radix feltehetően góc pozitív ; extrahálva. Gégészet = góo negatív. Nőgyógyászat = normálisnál nagyobb uterus adnex táji tapintási eltérés nélkül. Vvs.: 4 680 000, fvs.: 8500, hgb.: 82%, se.: 60%, ly.: 32%, mo.:.8%. Bár a klinikai kép kezdeti formájában is inkább tbc.-s eredetre engedett következtetni, melyet a kórelőzmény, jelen esetben pozitiven értékelendő mellkas rtg., valamint az alacsony süllyedés (12 mm/óra) csak alátámasztottak, a kórelőzményben szereplő — néhány hónappal előbb lezajlott ízületi gyulladás — az esetleges rheumás „streptogen” iritis lehetőségét is felveti. Az ASR : 570 E/ml. A meglepően magas érték a streptococcus fertőzés activitását bizonyítja, azonban mint közvetlen aetiologia bár felmerült, de nem illik be a klinikai képbe. Ezért elvégeztük a Mantoux reactiót, mely még 1 : 10 000 000 hígításban is erősen pozitív értéket adott. A Mantoux adására az iritis fellángolt. A reactio lezajlásakor az iris gyöki részében jól kivehető 2x2 mm-es tuberculum látható. A klinikai kép eldöntötte a vitás kóroktani feltételezést. Az általánosan adott PÁS, és az injectio formájában locálisan nyújtott Isonicidre a betegség functio szempontjából gyógyult: restitutio ad integrum. Látóélesség = 1,0. Irisben a folyamat helye depigmentálódott, a szaru hátsó felszínén pedig porszerű pigment praecipitatum van. Az antituberculotikus szereken kívül a beteg helyileg csak scopolamint, általánosan pedig Ca. inj.-t és C vitamint kapott. Távozáskor (5 hét múlva) az ASR = 280 E/ml. Epicrisis: iritis ас. о. d. dg.-vei felvett beteg, akinél a kivizsgálás eredményeként felmerült a tbc.és a streptogen eredet. A Mantoux erős pozitivitása, a klinikai kép, az alacsony süllyedés és az alkalmazott antitbc.-s szerek hatásossága a tbc-s feltevést igazolta. Az ASR kifejezett pozitivitása streptogen fertőzés activitását bizonyítja és valószínűleg elősegítette a tbc. megbetegedésben szenvedő szervezetben az iritis tbc. kifejlődését. Végül egy primer chron. polyarthritisben szenvedő beteg kortörténetét ismertetjük, akinél a betegsége alatt bal oldali serosus iritis jelentkezett. Gz. В. 21 éves ffi beteg. Kórelőzmény : három év óta ízületi panaszok. Három hónapja mindkét csípője és térde fáj. Két héttel bejövetele előtt torokgyulladás. 1948-ban scarlát. Az áttekinthetőség kedvéért az 1. ábra mutatja a kórlefolyást. Epicrisis: primaer chron. polyarthritissel felvett 21 éves ffi beteg, akinél a felvétel utáni második hónapban baloldali serosus iritis lépett fel. Felvételkor az ASR = 480 E/ml., a felvétel utáni negyedik héten egy hétig tartó napi egymillió E Penicillin mellett tonsillectomiát végeztek. Közvetlen a műtét után az ASR = 200 E/ml. A titer leesését a nagy adag penicillin hatásának tartottuk, melyet bizonyít a műtét utáni második héten ismételten mért ASR (800 E/ml). Ekkor észleltük a baloldali serosus iritist is. Úgy látszik, hogy a therapiásan bevezetett Exacthin az ASR értékére semmiféle befolyással nincsen ; az érték rendeződéséhez hosszú hónapokra van szükség. Iritise scopolamin és cortison localis alkalmazására tünetmentesen rendeződött. A sorozatban végzett vizsgálat a streptococcus fertőzés hatására keletkezett Antistreptolysin dinamikáját mutatja. Feltűnő, hogy a titer penicillin adására feltűnően visszaesett, a penicillin kihagyása és tonsillectomia után pedig erősen felemelkedett. Az ezzel egyidőben keletkezett baloldali iritist a magas titerrel oki összefüggésbe hoztuk. Megbeszélés Az uveitisek kóroktanának korszerű tisztázására az ASR bevált és alkalmazandó eljárás. Mint minden laboratóriumi eljárás, a klinikai összképbe beillesztendő s önmagában nem értékelhető. Lehetőleg két vagy több vizsgálat történjék, hogy a titert dinamikusan láthassuk. A reactio pozitivitása általában activ streptococcus gócot jelez : de a reactio negativitása is értékes útmutató számunkra. Wester gr ént nem teszi feleslegessé, hiszen tudjuk, hogy endogen, túlérzékenységen alapuló, toxoallergiás képekben emelkedett. (Franceschetti, Bedrossian) Eseteink analízise alátámasztja német szerzők (Gasteiger, Thiel, Rohrschneider stb.) felfogását a complex aetiologia jelentőségére nézve : a kiváltó kórok nem feltétlenül egy fejgóc, vagy hilusfolyamat, hanem különböző komponensek összejátszása. Bakterium anyagcseretermékek, toxinok vagy allergenek hyperergiás reactiót váltanak ki az időközben hypersensitiv uveában, olykor érzavarokon keresztül. Nem hagyható figyelmen kívül a neuroendokrinium állapota sem, hiszen klimaxban feltűnő gyakran találkozunk uveitisszel. 142
