Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
Az eredeti helyére simított kötőhártyakaréj sebszéleit csomós vagy megakasztott tovafutó varratokkal egyesítjük. Minthogy nagy darabon fektettük ki a becsíptetett szivárványszárat az ínhártyán, pontosan kell összevarrni a sebszéleket; csakis ily módon várható síma sebgyógyulás. Mielőtt a szemhéjterpesztőt eltávolítanánk, még egyszer megnézzük a sebet, a colobomaszárakat. Ha szükségesnek látszik, a már zárt kötőhártyaseben át is bejuthatunk szivárványlapoccal a csarnokba és visszahelyezhetjük a colobomaszárat. A kifektetett szivárványdarab átsötétlik a kötőhártyán az ínhártyaseb végének folytatásában és attól kissé oldalra (5. ábra). A szemhéjterpesztő kivétele után az alsó áthajtásból kitöröljük az esetleg ott meggyűlt véralvadékot és scopolamin becseppentése után bekötjük a szemet, majd 24 órára ágyba fektetjük a beteget. 6. Utókezelés. A műtét másnapján kötésváltás, miközben scopolamint cseppentünk az operált szembe és kiültetjük a beteget. Minden reggel 3%-os 3. ábra. A seb végébe húzott és megfeszített szivárvány gyökigérő átvágása Wecker-ollóval bor vízzel öblítjük ki operáltunk szemét és scopolamin-becseppentés után ismét bekötjük. Egy héttel a műtét után kivesszük a kötőhártyavarratokat és nyitva hagyjuk a szemet (6. ábra). Scopolamint mindaddig cseppentünk az operált szembe, amíg a csarnok helyre nem állt és a szemgolyó halványodni kezd. így a legtöbb esetben elérhetjük azt, hogy szabad marad a szivárványhártya pupilláris széle és fényre jól felel. Ha a műtét során vagy később — utóvérzés, sebrepesztés stb. miatt —- vér gyűlne össze a csarnok alsó részében, ezt a varratkivétellel egyidejűén végzett szaruhártyacsapolás révén távolítjuk el a szemből. A csarnokbeli esetleges vérgyűlem idején és a szarucsapolás utáni napokban is nagyon fontos a scopolamin rendszeres cseppentése, mert a következményes szivárványvérbőségből műtét utáni szivárványgyulladás fejlődhet ki. Ez pedig a szembogár széle mentén apró hátsó lenövésekhez vezethet. 117
