Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
élesség : jobbo. : 5/8—0,76 D. cyl. 180° élesebb, balo. : 5/15—0,5 D. sph. = + 1.6 D. cyl. 90° 5/8. Funduson a papilla temporalis fele mindkét oldalon halványabb. Látótér ép. FF : normális értékeket mutat. Az aetiologia tisztázása ebben az esetben is meglehetősen nehéz volt. Az anamnesisben szereplő megfázás, nátha és fülfájás, virus infectióra enged következtetni. Viszont az orr-fül-gégész véleménye alapján a sinusitis aetiológiai szerepét sem lehet kizárni. Az a tény, hogy a baloldali Highmore-üreg punctiója során az öblítő folyadékkal nyákos plaque távozik genny nélkül, nem bizonyít a sinusok aetiológiai szerepe ellen. Az irodalomban számos utalást találunk arra, hogy a műtétek a neuritist kedvezően befolyásolják akkor is, ha a feltárt sinusban kifejezetten kóros elváltozás nem volt. Legtöbbször hypertrophiás sinusitisnél találtak neuritis opticit, ritkábban purulens sinusitisnél. Gifford szerint az esetek 3,5%-ban volt purulens sinusitis és 15—20%-ban latens és hypertrophiás sinusitis. Benedikt úgy véli, hogy a műtét utáni javulás annak köszönhető, hogy a sinus mucosájában és a környező szövetekben relatív hyperaemia jön létre és az ideg vérellátása is javul. A hirtelen bekövetkezett jelentős látásélességjavulás kétségtelenül összefüggésben volt a közvetlenül előtte fellépett tonsillitis follicularissal, illetve a velejáró magas lázzal. A láz itt valószínűleg úgy hatott, mintha testidegen fehérjét vittünk volna a szervezetbe. A neuritis optici prognosisa súlyosabb, mint a neuritis retrobulbarisé. A rostoknak már csekély fokú duzzadása is a merev falú sclera ellenállásába ütközik, ezért kisfokú gyulladás is jelentős rostkárosodást okoz. A nyomásra különösen a papillomacularis rostok érzékenyek, úgyhogy legtöbbször még viszonylag kedvező kimenetelű gyógyulás után is a papilla temporalis felén decolaratio marad vissza. Meg kell itt azonban jegyeznünk, hogy a gyermekek opticusa jobban eltűri az oedemaképződést, mint a felnőtteké. Nyilvánvaló, mivel vérellátásuk kedvezőbb, környező szöveteik tágulékonyabbak, kitérő képességük nagyobb. A csecsemők és kisgyermekek szemtükri vizsgálata nehéz, nagy tapasztalatot és sok türelmet igényel. A gyermekek papillája kb. olyan nagy, mint a felnőtteké, a színe csecsemő és kisgyermekkorban egészében világosabb, de az opticus atrophiától jól megkülönböztethető. Újszülötteknél a vénák aránytalanul tágabbak, háromszor-négyszer vastagabbak, mint az artériák. Mivel a nagyobb erek a papilla centrumában — ahol még physiológiás excavatio nincs — tölcsérszerűen promineálnak, könnyen a papilla oedema benyomását keltik. Pontos szemtükri vizsgálattal éles papillahatárt találunk. Az elmosódottság csak látszólagos : a papilla körüli szövetek sápadtsága okozza. Ugyanis a pigment epithel és a chorio-capillaris még nincs teljesen kifejlődve. A diagnosis felállításához a szemész, ideggyógyász, gégész és belgyógyász együttműködésére van szükség. Therapiásan ágynyugalom, focus kutatás és azok eliminálása, vitaminok, különös а В komplexum adása, szükségszerűen antibioticumok alkalmazása indokolt. Jó hatású a láztherapia, melyet a külföldi szerzők leírásában typhus vaccinával, nálunk tejinjectio adásával végzünk. F. L. Smith két acut transvers neuritis optici esetében sikerrel alkalmazta a Cortisont. A Cortisonnal kapcsolatban további megfigyelésekre lenne szükség. összefoglalás Egy 8 éves leánygyermek esetével kapcsolatban foglalkoztunk a neuritis optici aetiológiájával, különös tekintettel a gyermekkori megjelenési formákra. 111