Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 2. szám

Röntgen-felvételen mindkét oldalon igen egyenetlen, szaggatott szélű árnyék látható. Contrastanyag orrba jut (4. kép).

K. J. 35 éves férfibeteg. Szemvizsgálat közben derült ki trachomája. Kötőhártyán kifejezett friss trachomás jelenségek. Röntgen-felvételen jobb oldalon tágabb, barázdált, egyenetlen szélű könnytömlőárnyék. A ductus nasolacriniális kezdetén elvékonyodás, fölötte a könnytömlő alsó felének megfelelően kiboltosulás. Baloldalon a laterális csontos orrfal belevetül a saccus árnyékába (5. kép).

25 trachomás beteget vizsgáltunk contrastanyag feltöltés után. A könnyutak elváltozását az esetek 68%-ában lehetett észlelni.

Következő kép heges stádiumban lévő, de átfecskendezhető betegek közül való.

Sz. F. 36 éves férfibeteg- Trachomájáról nem tudott, heges szakban került észlelésre. Röntgen-felvételen keskeny, sima falú saccus-árnyék látható. Lefolyás az orrba követhető (6. kép).

5. ábra 6. ábra

Nem észlelhető a fentiekre jellemző zeg-zugos, szabálytalan, behúzódásokkal, kiöblösödésekkel tarkított tömlőfal. Az utolsó kép a beszűkült lumenű, elhegesedett falú saccust jelzi. Innen egy lépés az út a teljes elzáródáshoz, amikor csak egy gombostűfejnyi tömlőlumen marad, esetleg ez sem, csak a két canaliculus, vagy durvább esetben az ezek közötti összeköttetés is megszűnik.

Öt heges stádiumban lévő trachomás beteget vizsgálva fenti módon, négynél volt észlelhető lumen beszűkülés.

Klinikánkon terramycinnel és erythromycinnel kezelt betegek közül hazabocsátás előtt hat került vizsgálatra. Három közülük a normálisnak vett alakkal és nagysággal azonos, kettőnél finomabb széli egyenetlenségek voltak. Egy esetben volt csak a structurában valamivel durvább eltérés, de ez sem voít olyan kifejezett, mint a fent bemutatottak bármelyike.

A vizsgálatok eredményei alábbiakban foglalhatók össze :

Kifejezett trachomás folyamat esetén a könnylevezető apparátusban 68%-ban mutatható ki in vivo elváltozás, kontrastanyag-feltöltés után végzett röntgenvizsgálat segítségével. Az értékelésnél természetesen számolni kell a röntgenvizsgálat hibaforrásaival. A lehető leggondosabb és leggyorsabb kivitelezés mellett a beteg teljes collaboratiójára is szükség van. Ezeket tekintetbe véve elképzelhető, hogy a könnyutak részvétele a trachomás folyamatban esetleg még a fent megadott magas százalékaránynál is gyakoribb.

A felvételeket áttekintve állíthatjuk, hogy a könnytömlő nyálkahártyáján éppen úgy kifejlődnek a csomók, mint a kötőhártyán. Láthatók a saccus-93