Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
A további lefolyás során 20 nap alatt megszűnt a négyeslátás, majd rövidesen a kettőslátás is. A beteg neurológiai lelete a szemtünetektől eltekintve negativ volt, ennek ellenére encephalitisnek tartottuk. Harmadik esetünk (K. A.) 11 éves leány, akinek a vizsgálat előtt három héttel támadt kettőslátása erős fejfájás kíséretében. A kettőslátás főleg távolra zavarta, közeire macropsiája volt, azaz a tárgyakat természetes méretüknél nagyobbnak látta. A macropsiát azzal magyarázzuk, hogy a convergens szemállást nem kísérte az alkalmazkodás fokozódása, mert ha így lett volna, úgy micropsiásnak, vagy normopsiásnak kellett volna lennie. Érdemes volna megfigyelni, hogy azokban a divergentiahűdési esetekben, amelyekben a betegek csak távolra panaszolnak kettőslátást, de közeire nem, a macropsia közelretekintéskor mennyire állandó tünet. A szóbanforgó esetben a kettősképek haránttávolsága jobbfelé mérsékelten nőtt, tehát kisfokú jobboldali RL.-gyengeség is fennforgóit, emellett szólt az I. és II. kancsalsági szög közötti különbség (+15°, illetve +18°), valamint a beteg jobbra fordított arctartása. Ugyancsak jobboldalt kisfokú centrális VH.-paresist találtunk. A második, egy hónap múlva történt észlelés alkalmával még a bal OS. gyengeségét is ki tudtuk mutatni az azonos oldali 01. hyperfunctiójával. A nyelv balra deviált. A szemfenék és látótér ép volt, látásélessége +3,0 D corrigáló üveggel 5/5 mindkét szemen. A beteg neurológiai kivizsgálás végett a Hárshegyi Ideggyógyintézetben került felvételre. Leletéből kiemeljük a következőket : a jobb arcfélen tapintási és fájdalomérzési hypaesthesia (corneaérzékenység megtartott), jobboldali hypacusia, a jobb testfélen tapintás-, fájdalom-, helyzet- és mozgásérzési hypaesthesia, a felső végtagokban enyhe extensiós tonusfokozódás, vakjáráskor jobbratérülés, mind a négy végtag izomerejének mérsékelt csökkenése, baloldalt renyhébb hasreflexek, jobboldalt renyhébb Achilles-reflex. A koponya röntgenfelvétele vékony falcsontokat mutat fokozott impressiókkal, főként a hátsó koponyagödörben. Ez a kép kiterjedt agytörzsi folyamatra vallott, a szemtünetek intrapontin tumorra voltak gyanúsak, főleg jobboldali localisatióval, ezzel a kezdődő bal OS. gyengeség is magyarázható lett volna. A beteget két hónap múlva volt alkalmunk újra megvizsgálni. Kettőslátása akkor már megszűnt, Maddox-skálával vizsgálva távolra orthophor. Kezelésül isonicid-tablettákat kapott pontin tuberculoma gyanúja miatt, állapotának javulása e kezelés harmadik hetében indult meg. Az ideggyógyászok véleménye szerint encephalitis disseminatáról is szó lehetett nála. Az általunk ismertetett három eset kórszármazása (encephalitis) beleillik a divergentiabénulás eddig ismert kóroktanába. Az irodalom alapján a kórokok így csoportosíthatók : 1. Külső compressio (általános agynyomásfokozódás meningitis, agyvérzés stb. okából, fejtrauma, az agytörzs összenyomatása kisagyi tumorok által, kisagy-hídszögleti tumor, acusticus-tumor). 2. Belső compressio vagy roncsolás (hídbeli daganatok, vérzések, az agytörzs daganatai, diffus és gócos agyvelőgyulladások — poliomyelitis, encephalitis disseminata, chorea — rész jelensége). 3. Mérgezések (diphtheria, ólommérgezés stb.). 4. Ismeretlen aetiológiájú esetek. A divergentia-hűdés kórjóslatát az előidéző ok határozza meg. A fokozott agynyomás megszüntetése, a kisagyi tumor kiirtása gyógyulásra szokott vezetni. Az encephalitises esetek kórjóslata általában jó. Nem gyógyuló esetekben, valamint tüneti kezelésül hasábos üvegek alkalmazhatók, ha nem túlságosan nagy az összetérítés mértéke. Jaenschnek betegét, aki évek óta 74
