Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató: Kukán Ferenc egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) közleménye Adatok a cornea kórélettanához, II. SZEGHY GERGELY n A cornea szövettani felépítésével és az egyes rétegek szerepével kapcsolatban már Leber megállapította, hogy az epithel és az endothel az alapállományt védi a duzzadással szemben. Eisler, Kolmer és Lauber a cornea borússágot a fibrillumok szétválására vezetik vissza. Cherveuil hangsúlyozza, hogy átlátszatlan szövetek, mint az ín, sclera, vagy a ligamentum nuchae átlátszókká válnak, ha megszáradnak. Michel és Wagner megállapították, hogy a cornea átlátszatlanná válik, megduzzad, ha vizet vesz fel. Schweigger— Seidel kimutatta, hogy a corneát az interfibrilláris anyag teszi optikailag homogénné. Flemming „mucous cement-like substance“-nak nevezte. M örner kimutatta, hogy az interfibrilláris anyag mucoid, His pedig, hogy az alapállomány nagy duzzadóképességgel rendelkezik. Linn, Thomas, Meyer és Chaffee a cornea alapállományának mucopolysaccharidáit teszik felelőssé a folyadék felvételéért, amelyek ezenkívül a sejtek anyagcseréjében is jelentős szerepet játszanak. F. P. Fischer a csarnoknak, valamint a cornea elülső felszínének vízzel való mosása során a két felszín felől kiinduló duzzadást észlelt. Cogan a szaruhártya átlátszóságát a cornea dehydratált állapotának tulajdonítja. Ennek feltétele a határoló két semipermeabilis hártya állapota és a határoló könny és csarnokvíz hypertoniás volta. A sclera átlátszatlanságát a maximális duzzadtsága, valamint a két semipermeabilis hártya hiánya okozza. Pau vizsgálatai szerint az epithel és az endothel fermentrendszerrel rendelkezik, mely jelentős szerepet játszik a cornea fiziológiás állapotának fenntartásában. A membránok károsodásával az egyensúlyi állapot felborul és létrejön a duzzadás. Heringa a mucoidon kívül a collagennek is szerepet tulajdonít a folyadék felvételben. Vizsgálataim célja annak megállapítása, hogy a cornea alapállományának állapota miként befolyásolja a folyadék felvételt, a duzzadást és a borússágot. A könnyebb hozzájuthatóság miatt frissen enuclealt szarvasmarha szemek corneáit használtam fel. A corneákból trepan segítségével 5 mm átmérőjű korongokat vágtam ki vigyázva, hogy a trepan merőlegesen haladjon át a corneán, mivel ellenkező esetben az egyes korongok folyadéknak kitett felszíne nagyobb lesz. A korongokat 3 ml különböző oldatokat tartalmazó edényekbe helyeztem és a változó súlyokat azonos időközökben mértem torziós mérlegen. A vizsgálati oldatok hőfoka 22—25° C. A táblázatokba megadott számértékek a korongok súlyát fejezi ki mg-ban. Az átlátszóságcsökkenés önkényesen megválasztott opalescentiaskálával (BaS04) történt, melyet 10 egyenlő részre osztva 10—100% értéket adta az átlátszótól a tejfehér színig. Ezzel történt összehasonlításból eredő értékeket az oldatok hatására létrejövő opalescentiát jelöltem %-ban. A destillált vízbe helyezett isolált korongok 48 óra alatt 5—6 szoros súlygyarapodást érnek el. A legnagyobb mérvű folyadékfelvétel az első órában következik be. A további órákban csökken az 1 órára eső folyadékfelvétel. Az első órában az átlagban 1,2 mm vastag korongok 6 mm vastagságra duzzadnak. 48 óra alatt a megvastagodás eléri a 9—11 mm-t. Az opalescentiát tekintve, mely a 12. óra után már kifejezett, a 48. órában 40%-os. A súlygyarapodást az 1. táblázat mutatja. 64
