Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
anyagok (valódi és nem valódi oldatok) számára. Az egyes anyagok mértékét külön-külön szokás meghatározni a felület és az idő függvényében. A CP kialakításában a capillarisfal, mint anatómiai substratum és a két oldalán uralkodó nyomásviszonyok játsszák a vezető szerepet. A capillarisfal (7, 27. 48, 52, 54) hármas rétegződésű, az egyes rétegek sem anatómiailag, sem functionalisan nem választhatók el élesen egymástól. A lument egyetlen endothel sejtrétegből álló cső béleli, melynek vastagsága nem haladja meg a fél mikront. Az endothel csövet az ún. alaphártya (membrana basalis) burkolja. Ez finom kötőszöveti rostokból áll. amely túlnyomórészt collagen. Chemiailag oldal láncaikkal sokszorosan összekapaszkodó fehérje molekulák alkotják, ennek köszönheti rendkívül nagy nyújthatóságát. Egyes capillarisokon az alaphártya külső felszínére tapadó hosszú nyúlványú sejteket írtak le: az ún. pericytákat, vagy Rouget-féle sejteket. Eredetük és szerepük még ma sein tisztázott; egyesek szerint a capillaris contractilis elemei, mások szerint a capillarisok contractiós készsége tőlük független. Az endothel sejtek a különböző edényekben alak- és elrendeződés szempontjából különböznek (34). Nyúlványaikkal mozaik - szerűen egészítik ki egymást és közöttük az általuk termelt ún. cement képezi a kötőanyagot. (L. 1. sz. ábra). A cementnek a modern permeabilitás elmélet szerint döntő szerepe van. Az endothel sejtek fő functio ja a véráram által szüntelenül elmosott cementanyag folyamatos pótlása. A cement consistentia változása döntően befolyásolják a CP-t. Chamber és Zweifach (17, 18) klaszszikussá vált kísérleteikben kimutatták, hogy az ép cementállomány fenntartásához calciumra van szükség. A pH csökkentése azonos módon hat, mint a calciumhiány, vagyis kórosan fokozza a CP-t, a cementállomány-consistentia megváltoztatása révén. Perfusiós kísérleteikben kimutatták azt is, hogy a plasma proteinek egy védő réteggel vonják be a capillaris egész belső felszínét. Hogy ez is hozzájárul a physiológiás permeabilitás fenntartásához, bizonyítja megfigyelésük: a protein-réteg gumi accaciával vagy egyszerű sóoldattal végzett kimosása kórosan növeli a CP-t. Az endothel sejtek junctióinál (vagyis több endothel sejt találkozási pontjánál) ún. szájadékokat (stomata, stigmata) tételeznek fel, mert vörösvérsejtek, tusszemcsék, sőt az 5 X 40 mikronos mikrofilaria is képes áthatolni anélkül, hogy a capillaris-fal sérülést szenvedne. A szájadékokra vonatkozó nézetek megoszlanak: egyesek az alapmembránban tételezik fel őket, mások a cementben. Vannak, akik tagadják létezésüket. Ezen mikroskópikus méretű nyílásoknál a permeabilitás szempontjából sokkal lényegesebbek a ma már bizonyítottnak vehető submikroskópikus dimensiójú kis nyílások: az ún. pórusok. Pappenheimer (48) és munkatársainak számításai alapján a pórusok sugara — hogyha cylindricusnak tételezzük fel —■ kb. 40—45 Angstrom, harés-alakúaknak, szélességük 21 Á. A pórusok összessége nem több mint az egész capillarisfal felületének 0,2%-a. 1. ábra. Capillaris fal — részlet vázlatosan. E = endothel sejt. C = intercellularis cementanyag. P = pórusok. St = szájadékok (stomata, stigmata ) 50
