Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Kukán Ferenc egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) Adatok a cornea kórélettanához. I. SZEGHY GEEGELY Leber (1891) megállapítását, hogy a cornea károsodásának helye, mint vonzási központ, „concentratio maxima“, felé haladnak a benövő erek (1), sokféle feltevés és elméiét igyekezett megmagyarázni. A vascularisatiót Johnson, Echard (2) Bessey, Welbach (3), Stern (4) vitamin-hiányra vezetik vissza. Gordon és Well (5) kétségbevonják a B2 vitamin szerepét. Sydenstreicher és munkatársai (6) az essentialis aminosavakkal való csökkent ellátottságnak tulajdonítanak szerepet. Ashton és Cook (7) az ereződött szaruhártyában kerestek specifikus vascularisatiót létrehozó anyagot, melyet ha kísérleti állatnak intracornealisan adnak, ereződést hoz létre, azonban ilyen anyagot nem sikerült kimutatni. Cogan (8) mechanikai okokra vezeti vissza a vascularisatiót ; szerinte az oedema, mely a cornea szöveti nyomását megcsökkenti, lenne az eredendő ok. Campbell és Michaelson (9) megállapították, hogy a károsodásból kiinduló factor vezeti az ereket és létrehozz^ az ereződési háromszöget. Campbell és Fergüssön (10) a cornea csökkent C vitamin tartalma következtében felszaporodó anyagcseretermékekre gondolnak. Bessiére és Teidiéres (11) intermedier, a károsodás helyén felszabaduló anyagokban látják az okot. mivel intracornealisan adott Cocain, Histamin, sőt destillált víz után is ereződik a cornea. Of fret és Chauvet (12) felfogása szerint a károsodás során Histamin szabadul fel, mely létrehozza az ereződést. Capri (13) szerint a károsodás során a corneában gyulladásos termékek válnak szabaddá, melyek Histaminon, valamint Leucotoxinon keresztül fejtik ki hatásukat. Az irodalmi adatok sokrétűsége indokolttá tette az ereződés pharmacológiai vizsgálatát ép és károsított cornea esetében. METHODIKA Urethan-Chloralose narcosisban lévő nyúl szemrésének feltárása után a cornea és a bulbaris kötőhártya láthatóvá válik. A cornea, és conjunctiva, megfelelő hőfokát és nedvességét 37° C-os Tyrode vagy fiziológiás sóoldat cseppentéssel biztosítottam. A kötőhártya és limbus erek megfigyelésére Thuránszky (14) által módosított felülvilágításos mikroskopot használtam. E berendezéssel az erek élőben 30—160 x nagyításban jól láthatók és fényképezhetek. Nehézséget jelent a fényképezésnél a conjunctiva erek mélységbeni elhelyezkedése. A cornea károsítása részben Graefe-késsel történt olymódon, hogy pontszerű vagy a limbussal párhuzamos 1 mm hosszú metszést ejtettem ; részben 70—80° C-os tűszerű vagy 1 mm átmérőjű koronggal ellátott thermocautérrel a limbustól 0,5—3 mm távolságra és mindkét esetben kb. 0,2—0,4 mm mélységig károsítottam a szaruhártyát. A vizsgálandó pharmaconokat csepp formájában, főleg localisan alkalmaztam, 0,03 ml össztérfogatban. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK A) Pharmaconok hatása a limbus és conjunctiva erekre ép cornea mellett. Spyraios (15) szövettani vizsgálataiból kitűnik, hogy nyúlnál a conjunctiva és az episclera, illetve sclera erek között bár anastomosisok vannak, a limbusban mégsem alkotnak egységes hálózatot. 1 Szemészet i
