Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
vetkezett. Л két kísérleti állat jobb szemét indukciós fűtésnek tettük ki. a bal szemét nem. Az i. t. elhelyezése és a fűtés között 3 óra telt el. Az eredmény a következő volt : Mindkét állat jobb szemében közvetlenül a fűtés után hatalmas koagulaciós réteg keletkezett. A bal szemben nem. A nemhevített bal szemen 24 óra múlva bekövetkezett az endophthalmitis, a jobb szemen egy hónap múlva sem. К durva kísérlet csak az elv helyességéről győzött meg minket. A második kísérletsorozatban két nyúl mind két szemébe egy-egy 5x1 mm nagyságú steril i. t.-et helyeztünk el. Célunk volt e kísérletekkel tisztán a hőhatás tanulmányozása. Az első nyúl, amely egy nagyobb 4,5 kg súlyú állat volt, ennek kövekeztében a bulbus méretei is nagyobbak voltak, az i. t.-et centrálisán a corpus vitreiumba helyeztük. E szemben látható koaguláció nem keletkezett, bár a nyúl fájdalmat jelzett. Ennek megvitására később visszatérek. A másik 2,5 kg súlyú nyúl mindkét szemében vékony, átlátszó koagulációs réteg keletkezett, amely másnapra áttetsző, harmadnapra átlátszatlan, fehérszínűvé vált. A második nyúl bal szemébe egy i. t.-et közvetlenül a retinára, egy másikat a corpus ciliare mögé helyeztünk el. Ez utóbbi körül sokkal nagyobb koaguláció keletkezett, mivel 4—5 mm-rel közelebb feküdt az indukáló tekercshez, mint az első i. t. Ugyanezen nyúl jobb szemében az i. t. csúcsa alatt a harmadik napon szürkésfehér folt keletkezett, amelynek közepe kifoszlott, az ötödik napon pedig pigmentatio hátrahagyásával visszafejlődött. A harmadik, negyedik héten megindult a szervülés, üvegtesti kötegek és ereződés alakult ki és húzódott az i. t. felé. A harmadik kísérlet-sorozattal meg akartuk tudni, hogy mi az a lehető legkisebb baktériumdózis, amivel még endophthalmitist lehet előidézni. 2 kg súlyú nyúl mindkét szemébe különböző, ismert számú staphylococcust tartalmazó suspensio-ba mártott 5x1 mm nagyságú fémszilánkot helyeztünk el. A legkisebb reactiót (kétszer 24 óra múlva az üvegtest borús, vörös reflex nem nyerhető) 1 ccm-ben 20 OOO coccust tartalmazó suspensiótól kaptuk. A további kísérleteket evvel végeztük. A negyedik kísérlet-sorozatban három darab 2 kg súlyú nyúl mindkét szemébe helyeztünk a fenti coccus suspensióba márott, 5x1 mm nagyságú i. t.-et. Mindegyik nyúl jobb szemét tettük ki magas frekvenciás erőtér hatásának egyformán másfél percig 80 Amp. energia mellett. így az i. t.-ben keletkező hő foka csak az indukáló tekercs és a fémszilánkok közötti távolság szerint változott. Endophthalmitis egyik szemen sem következett be, aminek oka az, hogy a másik szemben levő i. t. is felhevült. Ez a hőhatás elégséges volt e kisebb dosisú fertőzés legyőzésére. A fertőzés létrejöttét kontroll állatkísérlet bizonyította. Ha az i. t. közvetlenül a retinán volt elhelyezve, akkor igen vékony koagulációs hártya keletkezett, a retinán pedig semmi, vagy csak minimális elváltozás, amely két-három nap múlva pigmentatio hátrahagyásával felszívódott . Ha az i. t.-et 2—3 mm-rel a retina előtt helyeztük el, akkor vastagabb koagulációs burok keletkezett, a retinán pedig több papillányi nagyságú fehér, kerek, beemelkedő képződmény keletkezett, amelynek közepe 2—3 nap múlva kifoszlott és a foszlányok az üvegtestbe kerültek. A szemfenéken rögös pigmentatio maradt. Ha az i. t. az üvegtest centrumában volt elhelyezve, akkor körülötte aránylag nem túl vastag koagulációs réteg keletkezett, a retinán pedig sok szürkésfehér petty vált láthatóvá, amelyek finom szemcsés pigmentatio hátra
