Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 1. szám

Holló Imre, a V acuumtechnikai Gépgyár főmérnöke az elgondolás horderejűt rögtön magáévá tette és — miután a Munkaegészségügyi Intézet kiküldött szakértője előtt csak egyszerű gumitömlővel a felpattanó idegentestek elfújása teljes mértékben sikerült, a modell technikai kidolgozásához látott. Holló Imre műszaki rajza és annak leírása a következő :

Az „A“ burkolatra a ..B“ tartócsapra felerősített és megfelelően kialakított ,,0“ fúvócsövön keresztül 2 atm. nyomású levegőt bocsájtnnk a „D“ köszörülendő tárgy fölé, ami a visszapattant szilánkokat eltéríti.

A fúvócső beállitását lehetővé teszi a ,.B“ tartócsap és az ,,E“ ívelt horonyban előmozdítható „R“ rögzítőcsap. A kellő magasságra beállított fúvócső különböző magasságú tárgyak köszörülését lehetővé teszi anélkül, hogy gyakori utánaállítás válna szükségessé. A köszörű használatánál a levegő eltérítés automatikusan működni kezd, mivel a köszörűkő motorjának megindításánál „M“ elzárócsap egy mágnestekercsen keresztül megnyílik és átengedi a 2 atm. nyomású levegőt.

Hogy ezen elfújási módszerrel a szem felé tartó repeszeket sikerült eltéríteni, azt a következő kísérlettel igazoltuk : A köszörülő munkás arca elé mézgával bevont kartonlapot helyeztünk. Kifújás nélkül a mézgás lapra, különösen annak alsó felére többszáz fekete idegentest rakódott fel, míg elfújás mellett a mézgás papíron mindössze 4—5 pontocska mutatkozott. ■Ezek nyilván az első csoportba tartozó lebegő részecskékből adódnak, mert a műhely bármely pontján felszerelt mézgás papíron, tehát a köszörűgéptől távolabbi helyeken is, megmutatkoztak.

Fényképeket készítettünk a köszörülési folyamatban jól látható szikrákról, melyek felpattanva elfújás nélkül az arc felé. elfújással pedig a köszörülő dolgozó mellmagasságában oldalt repülnek.

25