Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
kell megállapítani és korrigálni olvasótábla segítségével, ennek milyensége és megvilágítása viszont eltér a közelpontot vizsgáló objektumokétól. A pontos mérés olyan közelpont meghatározó objektum elkészítését kívánná meg, amely a szemhez közelítve úgy változtatná a méretét, hogy az aktuális távolságról mindig pontosan l'-es látószöget adna. Pl. 10 cm távolságban az objektum részleteinek 0,29 mm nagyságúnak kell lenni, hogy l'-es látószöget adjon, 9 cm-ről már csak 0,26 mm-nek. A 0,29 mm-es objektum 9 cm távolságból 1,1'-es látószög alatt látszik, ba tehát nagysága miatt ismerhető fel, akkor az alkalmazkodás értékét 1,1 D-vel hamisan megnöveli. Ezektől a hibaforrásoktól mentes Colenbrander módszere, amelynek lényege a következő : megállapítjuk a távoli visust (V) olvasótábla segítségével, külön a jobb és bal szemen. Majd a vizsgált egyén kezébe adunk egy negatív törőerejű lencsét, amelyet úgy választunk meg, hogy D száma kb. kétszer akkora legyen, mint a várható accomodatiós szélesség. (Ez nem szabály, csupán számításunkat könnyíti meg.) Ez után felszólítjuk, hogy a kezébe adott üvegen át, amelyet szükség szerint közelebb, illetve távolabb tart a szemétől, ismét olvassa a táblán látható jeleket vagy számokat. A negatív lencse a tábláról egyenes állású, virtuális, kicsinyített képet ad, gyakorlatilag a fókusztávolságban. A vizsgált most már ezt a képet szemléli, amely nyilvánvalóan a lencse D fokának megfelelően kicsinyített és csak abban az esetben látható, ha a szem képes az objektumról jövő, de a lencse által divergenssé tett sugarakat kellően megtörni. Mivel a lencse törőereje a kb. várható accomodatiós szélességnél nagyobb, a vizsgált a táblát az üvegen át nem tudja végig olvasni, egy helyen megakad. Ha az így nyert értéket (F')-vel jelöljük, akkor az accomodatio szélessége : V' Acc =------ • (— D) V ahol D az alkalmazott lencse dioptria száma abszolút értékben, (F) a távoli visus értéke. Vizsgálataimat a Kettesy-féle decimális tábla segítségével végeztem 5 m távolságból. A fenti képletbe való helyettesítés után a szorzat értékének kiszámítása fejből is könnyű. Egyszerűbbé válik a számítás akkor, ha F = 1,0 és a vizsgádnak —10,0 D-s üveget adunk. Ti. ilyen esetben annyi Г) az accomodatio, mint ahány tizedet olvas az illető. Mint látható, a módszer egyszerű, külön apparátust nem igényel és gyors. Különösen előnyére válik többek között az, hogy mindkét esetben (a távoli visus meghatározásánál és a negatív lencsén át is) ugyanazt a táblát kell a vizsgáknak olvasnia. Nagy valószínűséggel tételezhető fel, hogy azonos szubjektív faktorok szerepelnek. Colenbrander közleményében módszerének elvi jogosultságát matematikai levezetéssel is bizonyítja. Kiemeli azt is, hogy mivel a negatív lencse a beteg saját kezében van, stimulálóan hat alkalmazkodó képességére, ezért annak teljes amplitúdóját félszemesen is igénybe tudja venni. A vizsgáltak első próbálkozásra könnyedén tudják alkalmazkodásukat igénybe venni. Csupán gyermekeknél merül fel néha probléma, ha több mint —10,0 D-s üveg szükséges. Ilyen esetben felszólítjuk őket, hogy nézzenek az üvegre, erre azonnal alkalmazkodni kezdenek, amivel a nehézséget kiküszöböltük. A pontos mérés megkívánja, hogy a szem törési hibáját kijavítsuk. Ha a távoli korrekciót helyesen állapítjuk meg, azt tapasztaltam, hogy a két szem accomodatiós szélessége között — eltekintve egyes esetektől — lényeges eltérés nem található. A módszer alkalmas arra, hogy újra foglalkozzunk az alkalmazkodás 172
