Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám

leinktől. így egészen más betegség a jnlibögöly (Oestrus ovis) által előidézett conjunctivitis larvalis — melyből secundaer palpebralis myiasis fejlődhet — és a marhabögöly (Hypoderma bovis) által előidézett primaer palpebralis myiasis (1).Előbbinél — igen sok közlemény tanúsága szerint—a kötőhártyazsákban nyűveket találtak, utóbbinál a nyűvek a légy szúrása által kerültek a szemhéjba, a szemhéj duzzadt, keményen infiltrált, érzékeny és jellemzőek a nyűvek levegőző nyílásai. Ha bizonyos mérges hernyószőröket visz a szél a szembe, vagy hernyó esik a szembe, az ophthalmia nodosa Saemisch kórképével találkozunk : szemhéj duzzanat, heves gennyes conjunctivitis, csomók a kötőhártyán, corneában és irisben, szőrök a corneában infiltratióval, esetleg hypopyon és praecipitatumok (2). A méh- és darázsméregnek a szemre kifejtett hatását kísérletben is kivizsgálták : A kötőhártyazsákba cseppentve és subconj. injiciálva gennyes és pseudomembranosus conjunctivitist, szemhéj-oedemát, a corneába injiciálva hypopyon-keratitist okoz körülírt corneahomállyal és cornea-érzéstelenséggel, a csarnokba jutott méreg diffúz parenchymatosus cornea-homályt, pupillatágulatot, iritist, az iris depigmentálódását, kataraktát és endothel proliferatio révén glaucomát okozhat (3). Bár a mi eseteink a tünetek egy részében (pl. cornea-érzéstelenség) hasonlatosságot mutatnak a méh és darázsszúrás által kiváltott szemgyulladáshoz, mégis eseteinknél kizárható ezen hártyásszárnyúak és rokonaik kóroki szerepe, mert egyetlen betegünk sem érzett a rovar szembeesésekor olyan heves szúrást, mint amilyent a hártyásszárnyúak okoznak, másrészt ezek alkonyaikor nem szoktak repülni, nincs fullánk a corneában, a szemhéjduzzanat és iritis viszont a mi eseteinknél mérsékeltebb, darázs és méhcsípéskor nagyfokú. Szúnyogok szintén csak szúrásuk által tudják mérgüket az emberbe beoltani.

A mi eseteinkhez hasonló kórképet részletesebben először a leningrádi Sophie Gladin (1928) írt le asztrachani anyag alapján (4). Előtte Gordon R. (5) (1925), H. Wada (6) (1926) és Pawlowsky (7) (1927) említi meg a Paederus holyva-fajok egyes tagjairól (Cleoptera, Staphylinidae). hogy a bogár vérében és nemiszerveinek nedvében méreg van. mely a bogár szétnyomása által a bőrön dermatatis lineárist okoz és ha a bogár a szembe kerül, súlyos szemgyulladást idéz elő. Sophie Gladin kísérletben kimutatta, hogy a Paederus fuscipes extract urna chitinrészecskék nélkül is szemhéj-oedemát, chemosissal járó conjunctivitist és szaruhomályt okoz a nyúlszemen. A tünetek incubatiós idő után jelentek meg. Az incubatiós idő hossza attól függött, hogy a becseppentett méreg felszívódását mennyire gyorsította meg a chitinrészecskék bedörzsölése. Később Olaszországban Bocci Dante (8) (1930), majd Castelli Adolfo (9) (1934) észlelt egy endemiásan előforduló kórképet. A hoszszantartó meleg idején az esti órákban a rizsföldek utain ment a bogár az emberek szemébe, de a mi eseteinkhez hasonlóan nem találtak a szemben bogarat, s igy sokáig nem tudták mi okozza a gyulladást, míg végre egy beteg kötöhártyáján sikerült megtalálni a Paederus fuscipest (l ábra). Takasaki (10) (1933) a Paederus idae Lewis japáni Paederus fajjal kísérletezett. Megállapította, hogy a Paederus mérge a chantaridinhez hasonló. A kórkép, melyet Takasaki és az említett olasz szerzők leírtak, tüneteiben egyezik az általunk észlelt betegséggel, csak a szaruhártya érzékenységének csökkenését nem említi előttünk egyik szerző sem.

Érdekes, hogy az Európában eddig észlelt Paederus affectiók a 45—47. szélességi fokon vannak (Astrachan, Pó-síkság), és Szeged is a jelzett övezetbe tartozik.

A kórképnek eddig nem adtak egységes elnevezést, mi keratoconjunctivitis neuroparalytica toxicá-nak neveztük, mert ez felel meg a kórkép lényegének. A Paederusok toxicitásával tovább kívánunk foglalkozni.

110