Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
Hogy ez a jó megoldás a nem németnyelvű irodalomban miért nem váltott ki visszhangot, annak oka egyrészt az, hogy Harms e módosítást csak röviden ismertette, másrészt, hogy a szerző a problémának csak egy részét oldotta meg. Harms módosítása után is maradtak olyan technikai nehézségek, melyek a gumilebeny rögzítését igen babrássá és nehézkessé tették. Bizonyos hátrányokat pedig a módosítás egyáltalán nem küszöbölt ki. Valószínűleg ebben keresendő annak oka, hogy később maga Harms is más biztosítási módszerre tért át. Jelenleg használatos eljárásunk, — mely a Vannas—Harms kondomgumis biztosítás továbbfejlesztése — a következő : A biztosításra a gazda szarujánál mindenkor 2 mm-rel nagyobb átmérőjű kerek gumilapot használunk, melynek kiszabását megfelelő nagyságú és a bőriparban közismert bőrlyukasztóval végezzük. A kiszabott gumikorongot puha falapra helyezzük és a széltől 1,5 mm-rel beljebb finom szabó-varrótűket szúrunk, melyek segítségével 12, 2, 4, 6, 8, 10 óránál beöltjük a vastagságú fekete selyemfonalakat. A beoltott fonalakat a gumilap ráncolódásának megakadályozása végett igen finom csípő felett csomózzuk be a gumilapocskába. Ezután a fedőgumilapocskát több helyen perforáljuk és pedig vagy finom platin kauterégővel, vagy 1 mm átmérőjű Elliot trepánnal. A kauterhurkot sötétvörös izzásba hozzuk és a lyukak nagyságát az égetési idővel szabályozzuk. A perforációkat a lapocska szélétől 3 mm-re, körben helyezzük el. Ezeknek száma a védőgumilap átmérőjétől függően 4—8 között váltakozik. Az említett széli perforációkon kívül azonban még a központban is készítünk 1 lyukat. Az így elkészített gumilapocskát 24 óráig penicillin fürdőben (1 ccm. 10 000 E), vagy forrásban levő vízben 3 percig sterilizáljuk. A fertőtlenítés után a műtősnő a gumilapot steril kendőbe helyezi, majd a megszáradt, összegubancolódott fonalakat a műtét kezdete előtt szétbontja és kisimítva fedésre kész állapotban a kendőbe visszahelyezi. A műtétet pantocain érzéstelenítésben, erélyesen tágított pupilla mellett végezzük, s előtte sem retrobulbaris injectiót, sem akinéziát nem adunk, így ugyanis elkerüljük a szemgolyó túlságos megpuhulását -— ami technikánkat megnehezítené — és a szemrés zárása is tökéletes marad. Pretori terpesztővel való feltárás után úgy a felső, valamint az alsó egyenes szemizomba kantár varra tokát öltünk, hogy ezek segítségével az első segéd a szemgolyót mindig a megfelelő helyzetben rögzíthesse a varratok beöltésének megkönnyítése végett. E művelet után az előre elkészített gumilapot a gazda szarujára úgy fektetjük rá, hogy a középen levő lyuk a fedendő szaru központjába, a varratok pedig 12. 2, 4, 6. 8. 10, órához kerüljenek (1. ábra). Az elrendezés után a 6 óránál fekvő fonalat a limbus alatt 2 mm-rel 0. b. 5-ös tűvel az episclerába beöltjük és azonnal megcsomózva rövidre vágjuk. Hasonlóan öltjük be a 4 és 8 óránál elhelyezett fonalakat is (2. ábra). A három alsó fonál megcsomózása után a gumilapocska ide-oda csúszkálása megszűnik és a további megfeszítése már nem ütközik nagyobb nehézségbe. Az' alsó 3 fonál beöltését megelőzően 1/2 4, x/2 6, x/2 8 óra irányának megfelelően a limbus alatt 1 mm-re kezdődő, 2 mm hosszú, a sclera rostjai lefutásával megegyező irányú conjunctiva-episcleralis bemetszéseket ejthetünk, amivel a beöltéseket lényegesen megkönnyíthetjük. Az operatőr ezután a 12 óránál fekvő fonalat ölti be az episclérába úgy, hogy a második segéd a gumilapot beöltés közben finom csípővel a szükséges mértékig megfeszíti. Ezt a fonalat azonban már nem csomózzuk meg, hanem az első segéd a felső kantárvarrattal összefogja, s így a további beöltések még 101
