Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
Vasmegye Tanácsa ,,Markusovszky“ Kórháza (igazgató: dr. Szvoboda Jenő) Szemosztályának (főorvos: dr. Miklós Andor) közleménye A hályogseb biztosításának magyar módja MIKLÓS ANDOR és MAR80V8ZKY LÁSZLÓ Régi törekvése már a szemészeknek, hogy megtalálják a hályogseb biztosításának a legegyszerűbb, de mégis biztos módját. Kétségtelen, az ideális az lenne, hogy a műtét befejezése után valami módon a sebvonal azonnali restitucióját teremtsük meg. vagy legalábbis azt megközelítsük. Az orvostudomány jelenlegi fejlettsége mellett azonban ezek közül egyik sem valósítható meg. A hályogseb hathatós és tartós biztosítása nemcsak az állandó fenyegetést jelentő ruptura elhárítása miatt fontos, hanem a sebajkak azonnali és helyes találkozásának és azok nyugalmának biztosítása céljából is. Az azonnali és helyes se hajak-össze fék vés megteremtésével egyrészt elháríthatjuk az irisgyök közvetlen műtét utáni kisebb-nagyobb becsípödéseit, ami a pupilla elhúzódását eredményezné, másrészt a tapasztalat szerint ilymódon lényegesen csökkenthetjük a sebastigmiát, ami szintén nem lebecsülendő eredmény a látás szempontjából. Ma már a legtöbb szerző elfogadja, hogy a hályogseb biztosítására legalkalmasabbnak a hályogseb megvarrása látszik. Mint ismeretes W. Williams (1) Ámít az első, ki 1867-ben a hályogseb biztosítására varratot alkalmazott. Az azóta eltelt évek alatt sokat és sokan írtak e kérdésről és úgy hisszük nem tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy e probléma sokáig nem is fog teljes megoldást nyerni. A konzervatív iskolához tartozó szemészek ma is kisebb módosításokkal az ún. klasszikus hályogműtétet végzik a seb különösebb biztosítása nélkül, mig a modern irányzat a sebvonal maximális biztosítására törekedve varratokat alkalmaz. Természetesen e két felfogás között számos iskolát találunk, melyek a sebet, ha nem is varrják ugyan meg, de azt valami más módon pl. köténnyel — biztosítják. Nem tagadható, hogjr a hálvogseb biztosítása minden idők operatőrjének már sok fejtörést okozott, e kérdés fontosságát azonban az utóbbi időben különösen fokozta a kerek pupilla és a tokos hályogműtét általános elterjedése. A klasszikus hályogműtétnél ugyanis egyrészt a sebvonal rövidebb volta, másrészt az iridektomia minimálisra csökkentették a szivárvány előreesésének veszélyét. Ezzel szemben a tokos, kerekpupillás műtéteknél ez a komplikáció gyakori szövődmény lehet különösen akkor, ha a seb biztosítása nem kielégítő. Éppen ezek — a nem kielégítő sebbiztosításból eredő — kellemetlen szövődmények azok. melyek arra indították a közelmúlt több jeles operatőrét, köztük Blaskovics és Kreikert (2) is, hogy a tűlidős, valamint nyugtalanabb betegeken végzett hályogműtétekben a kerek pupilla ellen nyilatkozzanak. Meg kell állapítanunk továbbá azt, hogy mind a külföldi, mind a magyar szemorvosi iskolák tagjai többségben még a mai napig is a tokos hályogkivonást nem kerek pupillával, hanem iridektomiával végzik. Ez pedig ismét * Előadva a Magyar Szemész Szakcsoport 1955. évi nagygyűlésén. Szemészet 7 97
