Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
A Szabolcs utcai Orvostovábbképzö Intézet (Igazgató: Doleschall Frigyes) Szemosztályának (Osztályvezető : Weinstein Pál, az orvostudományok kandidátusa) közleménye A szem haemodynamikai viszonyainak megváltozása koponyasérülteken FORGÁCS JÓZSEF A technika fejlődésével, az iparosodás fokozódásával párhuzamosan szaporodott a koponyasérülések gyakorisága. Ezen sérüléseknek sokirányú szemészeti vonatkozásai jól ismertek és a koponyasérülések által létrejött szemtünetek gyakran igen fontos prognosztikai és therápiás jelentőséggel bírnak. A koponyasérülések szemészeti vonatkozásaival foglalkozó irodalom általában három kérdés köré csoportosítható : 1. az agyállomány roncsolása által okozott látási zavarok, 2. a koponyacsont sérülése következtében létrejött sensoros vagy motoros kiesések és végül 3. a következményes agyvérzés okozta szemtünetek. Vizsgálatainkban a szem haemodynamikai viszonyainak a megváltozásait tettük vizsgálat tárgyává éspedig a koponyasérülések legkoraibb szakaszában, valamint enyhébb fokú koponyasérülések eseteiben is. Vizsgálat tárgyává tettük továbbá azt is, hogy vajon ezen haemodynamikai változásokból milyen diagnosztikai, illetve prognosztikai következtetések vonhatók le. Megfigyeléseinket összesen 40 betegen végeztük. Ezek közül zárt koponyasérülés volt 33 eset. kifejezett klinikai tünetekkel (eszméletvesztés, hányinger, szédülés, fejfájás, bradycardia), míg 7 esetben nyílt koponyasérülésről volt szó. Megvizsgáltuk a szemfeszülést, a véna és artéria centralis rét. nyomásváltozásait (Kukán-féle ophthahnodynamométerrel). tekintetbe vettük a sérülés és a vizsgálat között eltelt időt, a beteg korát, vérnyomását valamint általános állapotát. Eredményeink a következők voltak : 1. Szemfeszülés : A szemfeszülés értékei a következőképpen oszlottak meg (18 Hgmm.-t л-éve középértéknek) : 18 Hgnmi................................................................ 12 (28,6%) 18—26 Hgmm. között ........................................ 15 (35,7%) 18—10 Hgmm. között ........................................ 15 (35,7%) A 18 Hgmm. és annál alacsonyabb szemfeszülés tehát kétszer olyan gyakran fordult elő, mint a 18 Hgmm.-nél magasabb szemtensio. A szemfeszülés csupán egy esetben érte el a normalis érték felső határát (26 Hgmm). Az alacsony szemfeszülés főleg a sérülések súlyosabb formáiban volt megfigyelhető. A két legalacsonyabb szemfeszülést a homlok-, illetve halántékcsont impressiós törésével járó koponyasérülést két esetében észleltük. Casari (1951) 20 commotio cerebriben szenvedő betegen \régzett szemfeszülésmérést és azt 14 esetben alacsonyabbnak. 6 esetben normálisnak találta. Raeva és Chaikovskaya (cit. Weinstein) a szemfeszülés kifejezett napszaki ingadozását, valamint a két szem nyomása közti különbséget észlelték és néha a szemtensiót kissé emelkedettnek találták. Mindezek az eredmények újabb irányból látszanak alátámasztani a szemfeszülésnek a cortico-visceralis szabályozását, amit több klinikai észlelés és nuerochirurgiai tapasztalat bizonyít (Kluzer és Matteucci, Wei nstein ). 89