Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
ugyanis azzal a hátránnyal jár, hogy beszűremíti a szemhéjakat és ezzel nehézséget okoz a szemhéj-terpesztő behelyezésénél. Mi 1%-os novocain-oldatból adunk 3 cc-t, beszűremítve a bőralatti kötőszövetet a külső szemzúg és tragus közötti vonalban. Amint anatómiai vizsgálataink kimutatták, ebben a vonalban az arcidegnek minden olyan szálát érintjük, ami a körizmot idegzi be, viszont a facialis többi ágát nem bénítjuk. Ilyenformán egyetlen esetben sem észleltük a száj elhúzódását, vagy a körizomnak pár óránál tovább tartó bénulását, mint az eredeti 0’ Brien módszerénél észlelték. Retrobulbaris novocain injekciót nem adunk, mert az érzéstelenítés szempontjából fölöslegesnek tartjuk, s mert egyes esetekben a szem túlságosan puhává válik az injekció következtében. A felső egyenes izom ínlécét fixáló varratba foglaljuk s a szemhéjakat Horváth-féle biztonsági szemhéj-terpesztővel tárjuk szét. Biztosító varratként az Imre-féle sclero-conjunctivalis varratot használjuk jelenleg, sok műtétet végeztünk azonban a Horváth-féle scléro-scleralis lebenyes varrattal is. Ezt az utóbbi módszert azért hagytuk el, mert a varrat második részének a behelyezése a keratomia után történik, ami kezdő műtőnek nehézséget okozhat. Széli vagy teljes iridectomiát végzünk, miután a csarnokból a vért eltávolítottuk. A zonulaszakító horoggal — zonularuptorral — a fent már leírt módon a zonularostokat alul megszakítjuk és a horog és hályogkanál segítségével a lencsét a szemből kibuktatjuk. Egyes esetekben, a zonulaszakítás után a tokot meg is lehet fogni és a külső nyomás és belső irányítás mellett a lencsét buktatva vagy frontálisan lehet eltávolítani. Ha a lencsének a tokja megszakadt, — ami a tokfogást mellőző műtéti módszernél csak nagyon duzzadó lencsék esetében, ott is ritkán és akkor is inkább felül a sebben történik —, a tokot utólagosan kihúzzuk a Horváth-féle tokhúzó-csípő segítségével. Igen sok hasonló esetben a szemben sem tok, sem lencsemassza nem marad, s a szem teljesen úgy viselkedik, mint zárt tokos műtét után. Az ilyen műtétet „megnyílt tokos“ vagy „extractio extracapsularis cum capsula“ névvel jelöljük. Igen jó szolgálatot tesz a varrat üvegtest-veszteség esetében, amikor a szál meghúzása és megcsomózása után az üvegtest folyása azonnal megszűnik. Ugyancsak biztosító varratunknak tulajdonítjuk aránylag elég sok sebrepedésünk mellett az iris előesés és üvegtest-prolapsus egészen kivételes voltát. Ilyenkor a sebrupturát csak a csarnok többé-kevésbé vérrel való megtelése jelzi. Kezdetben egyik műtőnk a seb még jobb fedése érdekében hosszabb gallért készített, 9 h-tól 3 h-ig. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy a kötőhártyagallér épen tartása érdekében túl sclerálisra kellett a sebet helyezni s ezekben az esetekben több műtét utáni bevérzés történt, mint a limbusi sebek esetében. Ezért ezt a módosítást már nem alkalmazzuk. Műtét után egy-egy csepp eserin és penicillin-oldatot cseppentünk és a kötést Fuchs-ráccsal, újabban lyukacsos alumínium-kagylóval fedjük, amit ragtapaszcsíkokkal rögzítünk. Az utóbbinak az az előnye, hogy könnyebben viseli a beteg, de kényes bőrű betegekre nem közömbös a ragtapasz alkalmazása. Másnap a nem operált szemet nyitva hagyjuk. Betegeinknek rutin-szerűen egy ülésben operáljuk mindkét hályogos szemét, ha mindkét szemén rossz a látás és erre ellenjavallat nem áll fenn. Ellenjavallat a myopia, diabetes, nagy kiálló szemek és az, ha az első szem műtété nem ment egészen simán. Akkor sem operáljuk meg a másik szemet, ha az első szem műtété extracapsularisan sikerülttés maradék van. Természetesen az első szem műtété után éppen úgy frissen bemosdunk, mintha más 6
