Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 2. szám
Irodalom Boberg—Ans: Om corneasensibiliteten, 1952. Kopenhagen. — Cerise, Therul: Bull. Soo. Ophthal. Paris, 1931. 43 : 505. — Duke—Elder : Text Book of Oplith. I. 633. o. 1932. — Oláh—Szabó : Szemészet, 1955. 93—97. — Radnót M. : Népegészségügy, 1955. 36 : 177—179. -— Sedan J. : Rev. Int. Trachome, 1933. 10 : 202. — Sedan J. : Acta XVI. Conc. Ophth. Brit. 1950. 1411—1418. — Sédan J. : Rev. int. Trachome, 1954. 31 : 360—364. — Strughold : Zhl. f. Ophth. 1928. 19 : 353. Имре О л а : Изменение чувствительности роговицы при трахоме. Исследование чувствительности роговицы автором было проведено у 200 стадавших трахомой больных. Показатель чувствительности в течение болезни показывал различные величины. Между васкуляризацией паннусовой грануляционной ткани и понижением чувствительности роговицы, определялась некоторая закономерность. После клинического выздоровления также осталось некоторое понижение чувствптельсности роговицы. I. Oláh: Die Veränderung der Corneaempfindlichkeit bei Trachom. Bei 200 Trachomkranken wurde die Empfindlielikcitsuntersuchung vorgenommen. Der Empfindlichkeitsindex war im Laufe der Krankheit von verschiedenem Wert. Ein Zusammenhang zwischen dem Pannus-Granulationsgewebe. seiner Vaskularisation und der Abnahme der Corneaempfindliclikoit kann nachgewiesen werden. Auch nach klinischer Heilung blieb eine Verminderung der Empfindlichkeit zurück. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) A congenitalis és fiatalkori liályogműtétek eredményéről ALBEETH BÉLA „Míg az öregkori hályog operálásának eredményéről lépten-nyomon találunk kimerítő jelentéseket az irodalomban, addig alig olvashatunk valamit az ifjúkori hályogéiról.“ E szavakkal kezdte Blaskovics „A fiatalkori hályog operálása“ c., 1901-ben írt munkáját. Az azóta eltelt 25 év alatt sem változott a helyzet. Különösen keveset olvashatunk a késői eredményekről, talán azért, mert mint Dolcet mondja ; ezek nem valami megnyugtató adatok. Ezt csak megerősíti Hübner statisztikája, aki a különböző korú vakok között 4,61%-ban talált veleszületett hályogot. Suda mutatta ki Japánban, hogy a vakok iskolájába történő felvétel 29,6%-ban congenitalis katarakta miatt vált szükségessé. A congenitalis és fiatalkori hályogműtétek nem éppen biztató eredményei ismeretesek minden operáló szemorvos előtt, a mindennapi gyakorlatból szerzett tapasztalatok alapján. Különösen akkor rosszak ezek az eredmények, ha összehasonlítjuk őket az öregkori hályogműtétekkel. Azt mindenki szívesen végzi — és ír róla — a szép eredmények miatt, a juvenilis hályogot pedig megoperáljuk, mert meg „kell“ operálni. Az első nehézség a műtét időpontjának meghatározása. Itt arról van szó, hogy egymással teljesen ellentétes dolgokat kell a lehetőséghez mérten összeegyeztetni. Az amblyopia ex anopsia veszedelme ugyanis a korai műtétet sürgeti. Ez ellen szól viszont Wessely állatkísérlete, aki fiatal nyulak lencséjét nem sokkal születésük' után discindálta és azt találta, hogy ezek a szemek visszamaradnak a növekedésben. Ismeretes, hogy fiatal gyerekek szeme rosszul túri a műtétet. Hajlamos zsugorodásra, retrocornealis hegképződésre, különösen vérzés után, aminek sokkal nagyobb a jelentősége, mint öregkori műtéteknél. Ezért ajánlatos cornealis sebet készíteni. Lolliéin fiatalon operált 82
