Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
A Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézetének és Szemészeti Klinikájának közleménye (igazgató : Säbadeanu V.) 970 direct zonulaszakitás módszerével végzett liályogműtét tapasztalatai SZERÉMIXÉ BEÓDY STAKGIT és HESTTER KÁLMÁN Egyesek szerint az öregkori hályog műtét megoldottnak vehető a tokos műtét s az utóbbi évtizedekben történt apró módosítások, a sebbiztosító varratok és az akinesia bevezetésével. Csakhogy a Stanculeanu-féle tokos módszer nem alkalmas minden egyes hályogformában ; főképpen a duzzadó, feszes tokú, valamint az invertált gyenge tokú hályogformák nem alkalmasak a tok megfogására. Műtéti módszerünk, amelyet Horváth Béla dolgozott ki, és melyet 1941. óta, tehát 13 éve kizárólag használunk, megoldja ezen hályogformák tokos eltávolítását is. Ezt a módszert hazánkban a marosvásárhelyi klinikán és azokon a szemészeti kórházi osztályokon alkalmazzák, ahova főorvosként a marosvásárhelyi klinika tanítványai kerültek. Mivel módszerünket igen sok (több mint 1000) esetben kipróbálva jónak találtuk, kötelességünknek tartjuk ismertetni. Az intracapsularis hályogeltávolítás feltételezi a zonula rostok megszakadását a hályog tokjának épen maradása mellett. A zonularostok elszakítását többféle módszerrel lehet végezni. Legelterjedtebb az indirect módszer : a tok megfogásával és oldal-irányú, majd felfelé irányuló mozgatásával elszakítjuk a zonularostokat, a lencse luxálódik s így kerül ki a szemből. Ezt a tokfogásos módszert első Ízben Stanculeanu végezte és 1910-ben a heidelbergi kongresszuson előadta. Azóta kisebb módosításokkal az egész világon végzik. Módszerének előnyeit felismerve Elschnig széles körben propagálta s ezért a világirodalomban sokszor Elschnig-módszer néven találjuk meg, habár maga Elschnig román módszernek ismerte el. Ezzel a módszerrel Stanculeanu maga 60—70%-ban vonta ki tokosán a lencsét. Az eredeti Stanculeanu módszer, valamint az összes többi módosítások, amelyek természetszerűleg megtartják az eredeti módszer alapelvét : a tok megfogását, — akár elengedik utólag, mint Stanculeanu, akár a csipesszel magával húzzák ki a lencsét, mint Terek, csak azokban az esetekben használhatók sikeresen, amikor a lencsének a tokja erősebb mint a zonularostok. Éppen ezért maga Stanculeanu szűkíti be tok fogásos módszerének alkalmazhatóságát az esetek 60—70%-ára, mondván, hogy nem alkalmas akkor, amikor a tok feszes és nem fogható meg, s amikor a tok gyenge. Az ilyen esetek száma tapasztalatunk szerint a műtétre jelentkező esetek 20 —25%-át teszi ki. A direct zonulaszakításos s így a mi módszerünknek is az az előnye, hogy erős zonula és gyenge tok esetében is tokos eltávolítást tesz lehetővé, mivel fölöslegessé teszi a tok megfogását. Már a legelső műtők kísérletet tesznek a direct módszerrel. így Richter. Beer, Christensen, Pagenstecher. Gradenigo 1895-ben kis tompa horgot vezet be alul az iris mögé és leszakítja vele a zonularostokat a limbus egész alsó részének megfelelően. Az így előkészített lencsét két kanál között kinyomkodja a szemből: az egyik kanalat felül a hátsó sebajakra teszi, a másikkal alulról, a limbus felől gyakorol nyomást a lencsére. Orlando Pes (1909) hasonló módon szakítja meg a zonulát alul, de ő még egy dupla-horgot vezet be utólag s annak segítségével húzza ki a lencsét a szemből. Kétségtelen, hogy nyugodt betegen csak nagyon gyakorlott műtő alkalmazhatja ezt a módszert üvegtest -4
