Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
Irodalom 1. 1 gersheimer: Syphilis und Auge..— 2. Albrich : Klinikai előadások. — 3. Aawoth: Brit. J. Vener. Dis. 29, 3—11, 1953. eit : Bittiner, Bachelor. — 4. Gracianszky I. T. : Bull. Soe. Ophth. Francé 22—27, 1952. — 5. Rapnondo : Ann. Ottalm. 78. 861—674, 1952. —- 6. Woods A■ C. : Trans. Öphthalm. Soc. U. Kingdom 72, 171—229, 1952. — 7. Grane: Amer. J. Syph. 35, 525—531, 1951. — 8. Wood* .1. 0. : Amer. 4. Syph. 35, 517—524. 1951. — 9. Riehm: Kiin. МЫ. Augenheilk. 120, 50—60, 1952. 10. Duke- Elder : Brit. J. Ophthal. 35, 637—r67l, 1951. 11. Thomas : Bull. Soe. Ophthal. France, 1952, 501—;p04. Э. A H и а у : Значение применения кортизона при паренхиматозном кератите. Ella Annau: Über die Bedeutung der Cortisonanwendung bei Keratitis parenchymatosa. Unter den 104 Augen von 86 Patienten wurden 69 Augen mit Cortison und 35 Augen ohne Cortison behandelt. Unter den ohne Cortison behandelten hatten am Ende der Behandlung 13% einen Visus von 5/10 oder mehr, unter den mit Cortison behandelten Patienten jedoch 57%. Ein günstiger Erfolg ist nur nach einer entsprechend lange, wenn nötig, auch mehrere Monate dauernden Cortisonbehandlung zu erwarten. Keszámoló az 1956 június 8-9-i greifswaldi kei*ato|>laszti ka-svmposioii ról * A Symposion tulajdonképpen értekezlet volt, meghívott résztvevőkkel és felkért előadókkal, mindazokkal, akik Kelet - és Ny ugat-Németországban elméleti és gyakorlati vonalon szaruhártyaátültetéssel foglalkoznak. Külföldről csupán Kurz prágai és Vejclovszky olmützi professzor, a keratoplasztika két ismert művelője és Magyarországról e sorok íróján kívül Albertii Béla vett részt, összesen mintegy liatvanan. Hogy néhány, az irodalomból ismert résztvevő nevét említsem, jelen volt Herzau jénai, Wegner freiburgi, Sauter hamburgi, Harms tübingeni, Hallemann göttingeni, Günther greifswaldi professzor, Horst Müller frankfurti docens, aki pár évig Amerikában kizárólag experimentális keratoplasztikával foglalkozott és akinek tollából (rendszerint Maumenee amerikai szerzővel együtt) több nagyjelentőségű keratoplastikai közlemény jelent meg angol és német szaklapokban. A programm úgy volt összeállítva, hogy a konferencián a keratoplasztika minden problémája részletes megbeszélésre került, miközben több új és érdekes dolog is napvilágot látott. Hogy már most összefoglaljam végső eredményeit, kiderült, hogy a keratoplasztika előtt új, nagy lehetőségek állnak, hogy a műtét kétségtelenül bevonul a szemorvos által rendszeresen végrehajtott eredményes és szolid műtétek sorába, sőt, termékenyítőleg fog hatni az egész szemészeti műtéttanra, amennyiben technikai kivitelének újabb módozatai tökéletesíteni fogják egyéb bulbusműtéteinkct. Kötött programmja csak az első napnak volt. Reggeltől estig mindössze 10 előadás hangzott el. .Mindegyiket részletes vita követte, akként, hogy az előadónak minden felszólalásra azonnal válaszolni kelleti, ami természetesen elnyújtotta a vitát, de alaposabbá tette. Az előadások úgy voltak csoportosítva, hogy az első négy elméleti és experimentális kérdésekkel foglalkozott. Az első előadást Müller (Frankfurt) tartotta, ,, Az állatkísérleti keratoplaszlikából leszűrhető általános biológiai törvényszerűségekről". Előadását számos, kitűnő, színes fényképpel illusztrálta. Házinyúlon kimutatta, hogy a beültetett és átlátszóan begyógyult korong elszürkül (áldozatul esik a maladic du greffon nevű kórképnek), ha a recipiens állatot donor anyaggal szenzibilizáljük. Ezt a szenzibilizálást akként hozta létre, hogy a donor bőrének egy darabkáját- beültette a recipiens nyúl hasbőre alá. Nyúl esetében ugyanis a simán, tehát szenzibilizálás nélkül beültetett korong véglegesen átlátszó marad (61 esetből 60). A bőrboültetés 12 esetben 2 héttel a keratoplasztika előtt történt, 8 esetben a keratoplasztikával egyidőben : a korong, szemben az előbbi 60-al, minden esetben elszürkült. így folytatva, kiderült, hogy minél későbben történik a keratoplasztika után a szenzibilizálás, annál több korong marad átlátszó, míg végül, kb. 6—8 hét múlva nincs már a bőrbeültetésnek semmi hatása, a korong átlátszó marad. Ennyi idő alatt tehát a transplantatum elveszti biológiai individualitását. Az immunbiológiai reakció nem következett be, ha nem a donor, hanem más állat bőrével hozta létre az érzékenységet , amiből nyilvánvaló, hogy a hatás nem szervi — tehát nem általában bőr — hanem individuális. *(Elhangzott a Szemész Szakcsoport Eszakmagyarországi Szervezetének 1956 június 16-án Miskolcon tartott tudományos ülésén.) 142
