Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
jó 105 esetben (38,4%), kielégítő 38 esetben (13,8%), nem kielégítő 19 esetben (6,9%). Túleredmény állt be 21 esetben (7,7%). Teljes kétszemes együttlátással gyógyult 61 beteg (22,3%). Részletesen elemzik a teljes eredmény és a túleredmény feltételeit. А. Штернберг, M. Вели: Опыт прииштья внутренней прямой мыинря кзади. Alice Sternberg und Margit Véli: Erfahrungen mit der Betroposition des m. rectus intentus. Die Retroposition des Tn. rectus int. ist beim konvergierenden Schielen eine bewährte, muskelschwächende Operation. Als seine Vorteile sind die Einfachheit der Ausführung, die Wiederholbarkeit und die Kenntniss der neuen Muskelansatzstelle zu nennen. Die grösste Distanz der Retroposition kann beim Kind 5 mm, beim Erwachsenen 8 mm betragen. Die Operation kann an einem oder an beiden Augen vorgenommen werden. Will man zur doppelseitigen Retroposition schreiten, so ist zwischen den 2 Eingriffen ein zeitlicher Intervall von 2—3 Monaten einzuschalten, um einem, über das gewünschte Mass hinausgehenden Ergebniss vorzubeugen. Im grossenganzen verringert die Retroposition den Winkel des Schielens um 1 ^—2-mal so viel Grade, als um wie viel mm die Retroposition erfolgte, doch ist zu bemerken, dass die Ergebnisse sehr verschieden sind. Sie sind von zahlreichen Faktoren abhängig, hauptsächlich aber von der Stärke des Schielens. Je stärker letztere ist, desto grösser ist der Erfolg. Der Effekt kann mit der Zeit, noch zunehmen. Das Endergebniss wird durch entsprechende praeoperative Vorbehandlung, insbesondere durch eine orthoptische Vorbehandlung günstig beeinflusst. Eine wirkungsvolle Vorbehandlung bildet das dauernde Abdecken des fixierenden Auges, bis der fehlerhafte Retinalkonnex aufhört. Nun kann das binokulare Sehen der durch den Eingriff parallel gestellten Augen spontan zur Ausbildung kommen. Im Falle des Vorliegens von Refraktionsanomalien ist bereits vor der Operation eine Brille zu verordnen. A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Szemklinikájának (igazgató : Radnút Magda egyet, tanár, az orvostudományok doktora) közleménye A cortison alkalmazásának jelentősége keratitis parenehymatosában AKNAU ELLA Л cortison localis alkalmazása a keratitis parenchymatosa therápiájában határkövet jelent. Bevezetése előtt a keratitis párén ehymatosában szenvedő betegek kb. fele súlyos látásromlással gyógyult. Igersheimer szerint a betegek 59,2%-a gyakorlatilag jó visussal gyógyult, bár ide még az 5/25-ös visust is beleszámította. Ezt azonban a munkaképesség szempontjából már rossz visusnak kell tekintenünk. Albrich a lueses eredetű keratitis párén chymatosán átesett betegek 50%-ánál súlyos látásromlásról számol be. A betegség tartamát illetőleg Saemisch azt találta, hogy az idősebbeknél hosszabb és súlyosabb lefolyású a betegség. Graefe szerint az igen fiatal és igen idős egyéneknél a lefolyás könnyebb és rövidebb időtartamú. Igersheimer szerint gyermekeknél a betegség rövidebb lefolyású és jobb prognozisú, mint a pubertás korban lévőknél, valamint öreg korban megbetegedetteknél. A betegség férfiaknál ritkábban észlelhető, mint nőknél. Férfiaknál a leggyakrabban a 6—10 év között fordul elő. A 20. év után ismét emelkedik a megbetegedettek száma. Itt a szerzett luesnek is van szerepe. Nőknél 11- 15 év között fordul elő, leginkább a menstruatio jelentkezésekor. A keratitis parenehyillatosával kapcsolatban ritkábban előforduló szövődmények myopia, temioemelkedés, függőlegesen ovális cornea (Epstein), 138
