Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
Zweifach és munkatársai a terminalis érhálóéatra vonatkozó klasszikus munkáiban a precapillarisok elágazódási helyén egy-két izomsejtből álló ún. „precapillaris sphinkter“-t írtak le. Ezen sphinktereknek kontrakciós állapota közvetlenül befolyásolja és a szöveti igényeknek megfelelően meghatározza a capillaris hálózatba beáramló vér mennyiségét. A retina precapillarisainak a leágazódási helyein Evans, valamint Löwenstein írtak le sphinkterszerű képleteket, melyeknek az ideghártyai keringés szabályozásában igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Saját készítményeinken ez a körkörös lefúződés a precapillarisok leágazódási helyein igen gyakran megfigyelhető volt. Hasonló elváltozásokat Ashton is észlelt, azonban véleménye szerint azoknak értékelhetőségét a postmortalisan keletkező művi behatások lehetősége korlátozza (6. ábra). A perifériás véráramlás helyi szabályozásának egy igen fontos módja az ún. arterio-venosus anastomosis. Ezen viszonylag rövid, izomzattal ellátott érösszeköttetések artériák és vénák, arteriolák és venulák, sőt néha metarteriolák és venulák között, lehetővé teszik az artériás vérnek kisebb-nagyobb capillaris érterületek kikerülésével közvetlenül a vénákba való beáramlását. A retina arterio-venosus anastomosisaira vonatkozólag csak elvétve van egvegy irodalmi adat (Michaelson és Campbell, Cordrry). Löwenstein csak feltételezi létezésüket. Saját, készítményeink gondos átvizsgálása után ép viszonyok között ilyen érösszeköttetéseket egy esetben sem találtunk. Ezek alapján azt kell mondanunk, hogy míg kóros esetekben (hypertoniás és diabeteses angiopathia, thrombosis v. centr. utáni állapot) az arterio-venosus anastomosisok jelenléte nem ritkaság, addig az ép retinalis érhálózatban csak mint accidentalis jelenség kerül észlelésre. Mint láttuk a retina sajátos érhálózatának tanulmányozása a retina számos élettani funkciójával kapcsolatos kérdés mélyebb megértésére ad lehetőséget. A retina angioarchitektúrájának a fent vázolt módszerekkel való tanulmányozása azonban különösen kóros körülmények között bír nagy jelentőséggel. A diabeteses eredetű retinalis érszövődményekkel kapcsolatban végzett vizsgálatainkról egy következő dolgozatban kívánunk beszámolni. Összefoglalás A szerző saját vizsgálatai és az irodalmi adatok alapján ismerteti a retina angio-architektúrájának jellegzetességeit. Irodalom I. C. Michaelson and A. C. P. Campbell: The anatomy of the finer retinal vessels and some observations on their significance in certain retinal disease. Transaction of the Ophth. Soc. of the U. k. Vol. LX. 1940. — I. C. Michaelson and Steedman : Injection of the retinal vascular system in enucleated eye. Br. Journ. Ophthalm. 1949. 33, 376. —- J. Evans : The capillary sphinkter in the human retina. Arch. o. Ophth. 1947, 37, 182. —J. S. Friedenwald: A new approach to some problems of retinal vascular disease. Am. Journ. o. Ophthalm. 1949, 32, 487. — N. Ashton: Vascular changes in diabetes with particular reference to the retinal vessels. Br. Journ. Ophthalm. 1949, 33, 407.—Ua. Injection of the retinal vascular system in the enucleated eye in diabetic retinopathy. — J. Francois et al. : Mioroangiographie oculaire. Qphthalmologica. 1955, 129, 145.— E. G. Corddry : Vascular patterns in the human retina. Bull, of the Johns Hopkins Hosp. 1954. vol. 94, 148. И. Форгач: Ангиоархитектура сетчатки. На основании своих исследований и литературных данных автор трактует характерности ангиоархитектуоры сетчатки. József Forgács: Die Angioarchitektur der Netzhaut. Auf Grund eigener Untersuchungen und der Literaturangaben werden die Eigentümlichkeiten der Angioarehitcktur der Netzhaut besprochen. 12?
