Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
végéig húzzuk ki. így ez az utóbbi hurok hosszúra nyújtott, igen keskeny ellipszisnek tekinthető, melynek körvonala a sebvonallal párhuzamosan fut, s az ellipszis nagy tengelyében pedig a sebvonal fekszik (ti. ábra). A fonalak elhelyezése után a műtő finom hoigasesípőjével a karéjt kissé megengedi, s ha a sebvonal ajkait — egyes pontokon — még finom szalagok összetartanák, úgy azokat a hátsó sebajkakon Cooper ollóval leválasztja (7. ábra). A továbbiakban egy bazális kimetszést ejtünk, majd a lencsét Blaskovics tokfogó csípővel alul megfogva Elschnig szerint vonjuk- ki. Az extrakció után a karéjt kissé előreemelve Elschnig lapocoal reponálunk, majd a segéd tampon és lapoc segítségével a kötőhártyakaréjt gondosan az eredeti helyére simítja és a műtő a varratokat három csomóval megcsomózza (8. ábra). A kötőhártyakaréj kisimítása a fonalak megcsomózása előtt igen fontos, mert így nem következik be a karéj felső részének visszahajlása, ami miatt a kötőhártyasebének gyógyulása elhúzódhatik. A műtét befejeztével a beteg a pupilla mielőbbi megszűldtésére 5%-os piloearpint, s a mechanikusan előidézett striáltság javítására pedig 5%-os Dionin cseppet kap. Ha a két szemet egyszerre operáltuk, úgy 7 napig binoculus, ha pedig csak az egyik szemet, úgy 1 napig binoculus, majd a további 6 napon át monoculus kötést alkalmazunk. A varratok eltávolítását általában a 10—11-ik napon végezzük. A továbbiakban szeretnénk foglalkozni azokkal a nehézségekkel, amik a műtét közben felmerülhetnek, valamint kiemelni azokat a mozzanatokat, melyeket a kivitelezésénél fokozott figyelemben kell részesítenünk. Mint már fentebb tárgyaltuk az általunk ajánlott műtétnél a vérzés nem jelent komoly komplikációt. Nem pedig azért, mert a bulbus ilyenkor még zárt, s a hályogsebkészítéssel mindaddig nyugodtan várhatunk, ameddig azt teljesen meg nem szüntettük. A túlságosan megpuhult szemgolyónál a varratok behelyezése kissé megnehezített lehet ugyan, de különös nehézséget ez sem jelent. Mindenesetre itt fokozottabban kell vigyáznunk arra, hogy a sebbiztosító fonalak be- és kitöltése közti távolság 1—1,5 mm-nél több ne legyen. A szélesebb huroknak ugyanis, egyrészt a csomózása megnehezített, másrészt a kötőhártya Táncolá sával az elülső sebajkat is ráncolja, s így a sebvonal helyes adaptációja kétségtelenül szenved. A scléra felső harmadába beoltott varratok amúgyis erősen tartanak, nem szükséges tehát azokat a hurkok megszélesbítésével fokoznunk. A tűvezetésnél továbbá arra is vigyáznunk kell, hogy túlságosan meredeken ne szúrjunk a sclérába, mert esetleg annak átszúrása következhetik be. Ez ugyan veszedelmet a későbbiekben nem jelent, de momentán, a hypotonia fokozásával technikánkat nehezítheti. 8. ábra. A műtét befejezése után megcsomózott biztosító varratok. Ami a hályogseb készítését illeti a 3 varratos műtétnél eleve le kell mondanunk a ,,brilliáns“ egyhúzásos késsebzésről. Itt a sebkészítést feltétlenül 2—3 fűrészelő mozdulattal kell végeznünk, ha nem akarjuk magunkat kitenni annak a kellemetlenségnek, hogy vagy a fonalakat, vagy a kötőhártyát, szerencsétlen esetben esetleg mindkettőt elvágjuk. Kérdezzük azonban szükség van-e erre a „virtuóz“ késvezetésre 1 Nem tudunk egyet érteni azokkal az operatőrökkel, akik a varratos sebbiztosítás egyik hibájául azt róják fel, hogy „nem lehet brilliáns sebzést végezni“. Az ilyen sebzésre törekvés kissé kockázatosnak mondható, melynek előnyét sohasem láttuk, de hisszük, mások sem. Az az állítás pedig, hogy az ilyen sebzés után kevesebb lenne a sebastigmia, egyenesen téves. 104
