Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)

1956 / 3. szám

Később tanítványa, Nónay (6) magyar nyelvű műtéttanában a varratot részletesen leírta ugyan, de a külföldi szemészek erről tudomást nem szereztek. Mivel pedig az általunk később ismertetendő eljárás alapgondolata Imrétől származik, a következőkben röviden meg kell ezt tárgyalnunk.

Imre az Elliot trepanacióhoz hasonlóan előzetes kötőhártyasebzést ejtett, s azt a limbusig lepreparálta, majd helyére visszasimítva a limbustól 1—1,5 mm-re á limbussal párhuzamosan kb. az előbbi szélességben a kötőhártyaepisclerába finom fonalat öltött be. A keletkezett hurkot ezután kellően meglazitotta, hogy a sebzés és a lencse kivonása így lehetővé váljék, majd a műtét befejeztével a varratot szorosan csomózta.

Imre tanítványa. Papolczy (7), 1942-ben Imre alapgondolatából kiindulva a kötőhártya-episcleralis sebbiztosítást újabb formájában közölte, s 1948-ban pedig a magyar Szemorvos Szakcsoportban ugyan ezzel a műtéti móddal több száz esetben végzett sikeres eredményéről számolt be. Beszámolóját azután a British Journal of Ophthalmology ban közölte, erősen hangsúlyozva, hogy műtété önálló eljárás és különbözik az Imre-féle hályogseb biztosításától.

Egy percig sem célunk, hogy a kialakult prioritási vitában valamely oldalon állást foglaljunk. Feltétlenül hangsúlyoznunk kell azonban, hogy e műtét megismertetése és elterjesztése Papolczy érdeme. Az ő munkássága nélkül a seb biztosításának ez a módja kétségtelenül tankönyvi adat, vagy csupán egy iskola szűk keretén belül hébe-hóba végzett eljárás maradt volna. Az sem tagadható, hogy Papolczy eljárása a műtét bizonyos fázisában különbözik Imre elgondolásától. Hogy azonban ez mennyiben előnyös vagy hátrányos, erre a következőkben szeretnénk rávilágítani.

Induljunk ki talán onnan, hogy inig Imre a kötőhártyakaréjt a hályogseb készítése előtt preparálja le, s a helyére visszasimított — tehát a nem természetes feszülés alatt levő — kötőhártyába ölti be a biztosító varratot, addig Papolczy első mozzanataként beölti a conjunctiva episcleralis varratot, majd elvégzi a sebkészítést és a késseb kötőhártyai részéből indítja el harmadik mozzanatként a kötőhártyakaréj készítését.

Kétségtelenül egyet kell értenünk Papolczyxal. hogy ez a helyes, ha a varratot a kötőhártya természetes feszülése mellett tehát Papolczy módjára öltjük be, mert csak ilymódon biztosítható a sebajkak helyes adaptációja. Viszont az általa ajánlott eljárásnak nagy hátránya az, hogy a kötőhártyakaréj kiszabását és lepreparálását a már megnyitott bulbus mellett kell elvégeznünk. A nyitott bulbus melletti aránylag sok manipuláció pedig már eleve kizárja azt. hogy Papolczy műtétét ideális megoldásnak tekinthessük. Hogy ez valóban így is van, azt a több. mint 500 Papolczy módon végzett műtét során nyert tapasztalataink bizonyítják.

.V Papolczy varratos műtét egyik legkellemetlenebb hátránya a vérzés. A kötőhártyakaréj csúcsa ugyanis a felső egyenes szemizom tapadásánál van. hol a kötőhártya erei már eléggé vastagok és átvágásuk jelentékeny vérzést eredményezhet. Nem tagadható továbbá az sem, hogy még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is — a karéj lepreparálása közben — egyes episcleralis vénák megsérülhetnek, ami újabb vérzés forrása lehet. Mivel pedig a hályogosok túlnyomó többségben idősebb emberek, kiknél a hypertonia és arteriosclerosis kisebb-nagyobb fokban általában megtalálható, az említett vérzések gyakori és fokozott fellépésével kell számolnunk. Az így keletkezett vérzés befolyhatik a csarnokba különösen akkor, ha a bulbus erősen hypotoniás. mert ilyenkor az valósággal teleszívja magát. A csarnokba befolyt vér pedig nemcsak a látási viszonyokat rontja meg. de a keletkezett koagulumok a lencse és iris összetapasztásával a műtét kivitelét is megnehezítik. Ámbár igaz. hogy az esetek túlnyomó többségében a csarnokba befolyt vér hengere-99