Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
dást láttunk, rendkívül lassú keringés mellett (4. ábra). A retina egyes érterületei teljesen eltömődtek és itt keringés egyáltalán nem volt. Az állat felmelegítése után az aggregatio és az embolisatió is teljesen megszűnt, a retinális keringés teljesen normálissá vált. Aggregátummal elzárt érterületeken megfigyeltük, hogy a mögöttes érszakaszban a vörösvértestek lassan eltávoznak az áramlás irányában, annak ellenére, hogy az aggregatum a helyén marad és ezért a kiürült érszakaszba újabb vörös vértestek nem jutnak be. Ha ilyenkor tust, vagy valamilyen festéket fecskendezünk be az arteria carotisba, azt láttuk, hogy a festék azonnal megjelenik az elzáródáson túli i’észben, anélkül, hogy oda újabb vörösvértestek jutottak volna be. Ebből arra következtettünk, hogy az aggregátumok csak az alakos elemek elől zárják el az ereket és ettől függetlenül az elzárt területen plasmakeringés még van. Az artériák elágazódásainál azt is megfigyeltük, hogy erős aggregatum képződés esetében az arteria centralis retináéból kiágazó kisebb arteriolák torkolatai előtt az aggregátumok elhaladnak, mivel az arteriola szűkebb lévén, azokba nem férnek bele. Ezek a kisebb arteriolák teljesen üreseknek látszanak. Ha azonban ilyenkor tust fecskendeztünk az arteria carotisba, ezek az üresnek látszó erek is azonnal megteltek tussal, jelezvén azt, hogy bennük folyadék keringés volt. További kísérleteinkben olyan macskákkal dolgoztunk, amelyeknek a kísérlet előtt mindkét arteria carotisát lekötöttük. A retinális keringés órákig tartó megfigyelésével azt láttuk, hogy az azonos nagyságrendű erekben a vér áramlási sebessége nem azonos. Minden beavatkozástól függetlenül egyszer egyik, másszor másik érterületen csökkent az áramlási sebesség és jelentkezett ezzel egyidejűleg az aggregatum képződés. Ugyanazon nagyságrendű, de egymástól távolfekvő erekben az intravasculáris aggregatum képződésnek különböző fokozatait figyelhettük meg. Mindebből arra következtettünk, hogy a retina egyes érterületeinek önálló, még a szomszédos érterületektől is részben független szabályozása is van. Összefoglalás Egy új módszerrel nyert kísérleti adataink alapján azt állítjuk, hogy a Jäger és Fritz (1) által leírt, a retina erekben megfigyelt, úgynevezett szemcsés áramlás (körnige Strömung) lényegében azonos a keringő vér intravasculáris agglutinátiójával (sludge), mivel mindkét jelenség alapvető feltétele a vörös vértestek csökkent áramlási sebessége. A kis nagyítással megfigyelt szemcsés áramlás aggregátumai nagyobb nagyítással a Kniselyék által leírt sludgenak bizonyultak. Megállapítottuk, hogy macska retina ereiben az aggregatum képződés feltételei létrehozhatók és a macska retina alkalmas az intravasculáris aggregatio tanulmányozására. Az általunk létrehozott aggregátumok alakjukban megegyeztek a Knisely és munkatársai által leírt sludge-al, azonban a kísérleti körülményeink között megfigyelt aggregátumoknál a vörösvértestek között protein csapadékot nem észleltünk. Az általunk vizsgált aggregátumoknak vizsgálataink szerint egyedül a keringés csökkenése az oka. Véleményünk szerint a pathologiás körülmények között Kniselyék által megfigyelt aggregátumoknak szintén ez az oka. A pathologiás állapot megváltoztatja a vérnyomás és az érregulatiókat, valamint a keringési reflexeket és ezáltal közvetve okozzák a keringő vér aggregálódását. Igen fontosnak tartjuk külön megjegyezni, hogy véleményünk szerint nem az aggregátumok az okai a keringési sebesség csökkenésének, hanem a keringési sebesség csökkenése az oka az aggregatum képződésnek. Megállapítottuk, hogy minden érre vonatkozólag van egy kritikus áramlási sebesség, ami alatt az érben a vörös vértestek összecsapódnak. Kétség88
