Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
jegyzem, hogy az izolált iris igényes készítmény, melyen a kiértékelés sok körültekintést kíván. A szöveti calcium kicsapására 0,1—0,4 ml oxalsavat, illetve natrium oxalatot adtunk 1%-os törzsoldatból, mely a tyrode osmosisos viszonyait számbavehetően nem változtatta meg. Az oxalat gyöknek a calciumhoz való nagy affinitása ismeretes. A vizsgálatra kerülő anyagok mellett előbb meghatároztuk, hogy maga az oxalat miként hat az irisre. Ügy találtuk, hogy 0,125 — 0,11 • 10—4 hígításban általában csökkenti az oxalat a sphincter tónust, 0,2 x 10_5 hígításban mindig hatástalan, a 0,22-10—4 hígításban adott oxalat mindenkor csökkenti az izomtónust. A továbbiakban hatástalan v. kevésbé tónuscsökkentő oxalat adag után kimosás nélkül adrenalint adtunk oly módon, hogy a 0,116 • 10—5 oxalatos előkezelés után 10_7—0,116-10—6 hígítású adrenalint tettünk a folyadékhoz és ezt többször megismételtük. A második, harmadik adag után az elernyesztő hatás az előző ugyanazon adagok hatásához képest mindig kisebb lett és végül az adrenalin hatástalan volt. (1. és l/а ábra). A továbbiakban adott adrenalin adagokra a sphincter összehúzódott, azaz az adrenalinhatás megfordult. (2. ábra). Oxalatos előkezelés után kimosást végeztünk és ezután már a magában adott adrenalin is positiv hatású. Érdemesnek láttuk kiterjeszteni a vizsgálatokat egyéb tónuscsökkentő anyagokra is, így histaminra, cocainra és atropinra. A szokásos oxalatos kezelés után 10—5 hígítású histamin hatalmas kontrakciót okozott. (3. ábra). Normális körülmények között a histamin 10“5 hígításban kezdeti kontractio után elernyedést okoz macska-sphincteren, tehát bifázisos hatású. A szokásos oxalatkezelés után ugyanezen töménységben hatalmas kontractiót láttunk. Tekintettel arra, hogy a histaminnál a tónuscsökkentő hatás a kifejezettebb, a sphincter ilyen hatalmas összehúzódását, az egyfázisú hatást a szöveti calcium kicsapásával hozzuk összefüggésbe. A cocaima vonatkozólag kapott eredmények szerint a különben tónuscsökkentő hatás calcium kicsapás után szintén megfordítható. (4. ábra). Az atropinnak oxalatos megfordíthat óságát vizsgálva invers hatást egy esetben sem tudtunk megállapítani. Az ismertetett kísérletek alapján az irisre ható néhány tónuscsökkentő anyag hatásváltozását észlelve azt hisszük, hogy a szöveti ionok közül a calciumra vonatkozóan sikerült adatokat szolgáltatni 28 kísérlet alapján. 3. ábra. A szöveti calcium kicsapás után kifejezett histamin kontractio. 4. ábra. Cocáin hatásának megfordulása oxalatos kezelés után. Szemészet 5 65