Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
A könnycsövecske gombás eldugulása kezelésének az első fázisát a dugasznak a csatornából való eltávolítása képezi. E célból rendszerint a csatorna felmetszését, felhasítását ajánlották és ajánlják ma is sokan. Amilyen egyszerű és a dugasz eltávolítása szempontjából tökéletes ezen eljárás, annyira hátránya az, hogy a csatorna felhasítása legtöbbször könnyezéssel jár még akkor is, ha a dugó eltávolítása után a csatornák folytonosságát olyan tökéletesen látszó eljárással próbáljuk helyreállítani, amilyen Blaskovics és mások műtéti eljárása is. Ez természetes és érthető ama vizsgálatok és kísérletek nyomán, melyeket a könnylevezetés mechanizmusának megismerése céljából a könnycsövecskével kapcsolatban magam és mások is végeztek és láttak. Ezek azt mutatták ugyanis, hogy — bár a főszerep a könnyle vezetésben a könnytömlőé, — aktív és fontos szerepe van a könnycsövecskének is. Ezt bizonyítják különben azok a sikeres műtéti eljárások is, melyeket canaliculorhinostomiaként a könnylevezetés helyreállítása céljából sikerrel végeztek, többek között nálunk a Nónay klinikán is. A csatorna épsége tehát a mechaniznus egyik — el nem hanyagolható — sine qua non-ja. Ezért eseteim egyikében sem hasítottam fel, hanem a könnypontot és a csövecske megfelelő részét — ha arra egyáltalában szükség volt —- kitágítva, lándzsával és kanálkával távolítottam el a dugaszt. A csövecske hajlatában elhelyezketlő 3 gombánál (1 aktynomyces, 2 scopulariopsis Blochi mastigocladium) ez egészen könnyen ment. A többi hat eltávolítását megnehezítette egyrészt az a körülmény, hogy távolabb voltak a punctum lacrymaletól, másrészt az, hogy ezekben a dugó körül volt véve és át volt szőve az esetek egy részében a fallal is összekapaszkodó sarjszövettel. E nehézségeket ellensúlyozta, hogy a csatorna dugasz előtti része az esetek többségében kisebb-nagyobb mértékben ki volt tágulva. A csatorna hajlatában fekvő actynomyceses dugó eltávolítása után a csövecskét néhány napon át 3%-os oxycyanátos és lugoldattal, a szaruhártyagyulladással komplikált és nem komplikált scopulariopsis Blochi mastigocladiumos dugók eltávolítása után ugyancsak néhány napon lúgoldattal fecskendeztem át. A szaruhártyagyulladáson a gombás felrakodás lekaparásával s az azt követő jódtincturázással segítettem. A második aktynomyces és a trichosporon rugosum Castellani esetében a csatorna falának a dugaszt körülvevő részét lekapartam, s után a e helyre jódtincturás vattadugót helyeztem be s azt többször váltottam és ismételtem. Közben a duzzanatban jódoldatot fecskendeztem be. S a jód hatását általánosan per os adott nagy adagolással (2—4 gr naponta) is elősegítettem. Ezenkívül 2%-os resorcin és 3%-os oxycyanatos oldattal öblítettem ki naponkint felváltva a csövecskét. Ilyen kezelésre az aktynomyces 2 hét, a trichosporon rugosum Castellani esetében 3 hét alatt a könnylevezetés teljesen helyreállt s a canaliculus falának a megvastagodása és kitágulása is megszűnt. Recidiva az említett 4 eset egyikében sem volt. A sporotrichon Coucillmannis dugó eltávolítását s a canaliculitis és pericanaliculitis kezelését megkönnyítette az a körülmény, hogy a csövecske falának nagyobb része egyéb okból fennálló könnyezés miatt fel volt hasítva. A lokalizált sporotrichozisról tudjuk, hogy jóindulatú s aránylag rövid idő alatt gyógyul, szemben a disseminálttal. mely nagyon komollyá is válhat. Mivel az irodalomban — tudomásom szerint — esetemig még nem szerepelt sporotrichonos könnycsövecskegyulladás, csak erre az általánosan ismert tapasztalatra támaszkodhattam, s figyelembe vehettem még a szemhéjnak, mint legközelebb eső tájéknak a sporotrichozisát is. Ennél a betegség tartama az irodalmi adatok szerint — nagyon változó s nem függ a kóros folyamat kiterjedésétől. Fava esetében egy kis góc 2 hónapig tartott, az erélyes kúra ellenére is. Ellenben jóval kiterjedtebb folyamatok (De Beurmanns) 15 nap 51
