Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 1. szám

a fölösleg az érhártya alatt felgyülemlik és azt alapjáról leemeli. Ha azonban a szem feszülése egyensúlyban tartására már az a folyadék tömeg átszivárgása is elegendő, ami rögtön felszívódhatik, úgy az alacsony feszülés ellenére a leválás elmarad. Az említett műtéteknél pedig ily kis szivárgást átengedő szövetlazulás valószínű keletkezik, hiszen a beavatkozások a vitatott elválasztó zóna területén történnek. Leválás esetén az összeköttetés szűkülésével párhuzamosan fogy az átszivárgó folyadék, az érhártya pedig lassan visszafekszik ; a hypotonia fokozatosan élettani magasságra emelkedik. A fokozott felszívódás következtében alacsonyabb nyomás helye felé, hátra áramló csarnokvíz mikroszkopikus réseket nyitva tart magának a visszafekvő sugártest alatt. E megmaradó szűk rések a feszülés egyensúlyban tartására elegendő szivárgást biztosíthatnak. Természetesen a betegnek mindazokat a belső és külső ingereket kerülnie kell, melyek a glukomás rohamok kiváltására alkalmasak. Főként vonatkozik ez a lelki és kedélyállapotokra. A belső secretiot megzavaró életmód, a táplálkozás, ivás, dohányzás terén történő kilengések stb.

Lássuk már most, hogy hátraszivároghat-e a csarnokvíz oly műtéteknél, melyekkel kapcsolatosan nem láttunk érhártyaleválást, s erre utaló említés az irodalomban sincs. A Holth f. iridenkleisis még nem régi és nem nagyon elterjedt műtét. Talán csak ennek tulajdonítható, hogy utána még leválást nem láttak. Itt is a vitatott zónában dolgozunk. Scleralis sebet készítve, a szivárvány hártyát vongálva jól előre húzzuk, hogy bemetszéssel a gyöki részből kis lebenyt alkotva a sebajkak közé becsíptetve a kötőhártya alatt hagyjuk. Az érhártya alá szivárgás nem zárható ki, sőt inkább feltételezhető, hogy a műtét kedvező hatása ennek tulajdonítható, mint sem az iris becsípődés ellenére előbb-utóbb úgyis hegesen záródó seb filtrálásának. Cyclodiathermia esetén a lehetséges gócos hegek zsugorodásukkal szövetrikulást, szakadást vagy a sugártest tapadásán lazulást létesítenek, mely lehetővé teszi a kívánatos szivárgást. Kettest/ cyclanaemisatioja a sugártest enyhe sorvadására és a csarnokvíz csökkent termelésére vezet.

Ama tapasztalati tény, hogy a glaukoma ellenes műtét mindenkor eredményes, ha érhártya leválás is társul hozzá arra figyelmeztet, hogy a kóreredet tisztázásáig a folyadék intraocularis elvezetésének elősegítése a legjárhatóbb és legtöbb eredményt Ígérő út a glaukoma gyógyításában. Amennyiben a cyclodialysisnél már bebizonyosodott hátraszivárgás az említett többi műtétnél is megerősítést nyerne, s ezzel bebizonyosodna, hogy ezek kedvező hatása is a szembeli elvezetésen alapszik, vagy a cyclodialysis hatásfokának megjavítására, vagy egy oly műtét kidolgozására kell törekednünk, mely a szem legkevesebb csonkításával, kímélésével is meghozná a kívánt eredményt. A kérdés megoldását a vitatott keskeny zónában kell keresnünk, ahol Kiss és Orbán vizsgálatai és Weelcers szerint is a csarnokvíz termelés és életvezetés is történik, vagyis ahol a glaukoma kérdése rejtőzik véleményünk szerint.

Azzal mindenesetre legyünk tisztában, hogy műtéti kísérleteink a glaukoma gyógyítás körül nem jelentenek végleges, oki megoldást, ehhez majd a feszülést kiváltó alapbetegség ismeretében kezdhetünk. Jelenleg csak a szem működését leginkább veszélyeztető tünet, a szem feszülés megszüntetésére kell törekednünk. Amint az alapbaj tisztázódik a gyógyítás már esetleg nem is műtéti megoldás, vagy nem a szemen történő beavatkozás lesz. Nincs kizárva, hogy bizonyos idő múlva e műtétek is feledésbe mennek, s a jövő szemészei csodálkozni fognak azon, hogy elődeik szemészekhez nem méltó, csonkító, gyöngédtelen beavatkozásokkal igyekeztek a betegséget meggyógyítani. Bár már ott tartanánk.

39