Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
magyar szemészek között is. Számos instructiv színes és sematieus rajzban — nagyon helyesen igen kevés szöveggel, az ábrák önmagukért beszélnek — tárgyalja szerző a csarnokzúg anatómiáját, pathologiás elváltozásait glaucomában, sérülésekben, tumorokban és glaucoma ellen végzett különböző műtétek után. A könyv kiállítása mintaszerű. Weinstein Pál. Glaucoma Symposium. Szerkesztette : Duke—Elder. 1955. 350 oldal. Blackwell Se. Publ. Oxford. 1954 szeptemberében Montrealban tartott glaucoma symposium anyaga a XVII. internationalis szemész-congresszus keretein belül. A bevezetőben Duke—Elder fejtegeti a glaucoma modern problémáit, amelyeknek lényege, hogy mechanikus és neuralis factorok együttesen szerepelnek. Ashton az elvezető utak anatómiáját tárgyalja, utal Kiss, Weinstein vizsgálataira. Duke—Elder ismerteti az elvezető utak physiologiáját ; tekintettel arra, hogy az elvezető utaknak sok anastomosisa van, igen nagy kritikával kell értékelni azokat a merev matematikai számításokat, amelyeket ezen elvezető rendszerre alkalmaztak. Ashton értekezik a hátsó segmentum anatómiájáról és pathologiájáról, hivatkozva Kiss és Orbán ,,bulbieulusai“-ra, amelyeket arteriovenosus keresztezési tünetnek tart. A csarnokvíz keletkezési mechanismusával és biochemiájával Langham és Kinsey foglalkoznak. A lényeg az, hogy a csarnokvíz részben diffusio, részben secretio útján keletkezik, továbbá, hogy a szemfeszülés stabilizálása szempontjából különös jelentősége van a hátsó és elülső csarnokvíz összetételének és végül tényként kell elfogadni, hogy az ascorbinsav a csarnokvízbe secretio útján kerül és hogy a csarnokvíz hyperosmotikus a vérrel szemben a fokozott ascorbinsav és bicarbonat tartalma miatt. Bárány a csarnokzug physiologiájával, pathologiájával foglalkozva megállapítja, hogy a trabecularis hálózat mucopolvsaccharidot tartalmaz és a csarnokvíz hyalonuridase tartalmának a változásával párhuzamosan változik a csarnokzugi ellenállás is. Goldmann részletes matematikai formuláit adja a csarnokvíz keletkezésének, elfolyásának. Vizsgálatai szerint a normális szemfeszülés 14,5 Hgmm körül van. A következő fejezet a tonographiával foglalkozik, amelyet felfedezője, Grant adott elő. Fontos megállapítás e fejezetben, hogv gl. simplexben a napszaki ingadozás a csarnokvíz termelődés ingadozásával áll összefüggésben. Duke—Elder a szemfeszülés napszaki ingadozásáról értekezik és ezt az elvezető vénák contractiójával, illetve dilatatiójával hozza összefüggésbe. Francis részletesen ismerteti a gonioscopia mai állását. Nem az a lényeg, hogy a csarnokzúg keskeny-e vagy széles, hanem az, hogy a szemfeszülés emelkedése idején nyílt (gl. simplex) vagv zárt-e(gl. congestivum). Citálja a Weinstein és Forgács idevágó vizsgálatait. Külön-külön fejezetben tárgyalják a megterhelési eljárásokat Loydhecker (idézi Weinstein mogterhelési eljárását), Kronfeld, Duke—Elder. A gyógyszeres és műtéti eljárások mechanismusát R. Weckers fejtegeti. Hodgson a glaucoma klinikák fontosságát hangsúlyozza. Az utolsó fejezete az általános vitát és conclusiókat tartalmazza. A vita során Derrick Vail Weinstein vizsgálatai alapján, amelyek szerint 865 iridectomizált glaucomában 20 év alatt mindössze négy beteg kapott újabb rohamot, felveti a kérdést, hogy az iridectomia tisztán mechanikusan hat-e, ahogy Vail gondolja, vagy pedig szerepel esetleg a neurovascularis rendszer megváltozás is az iridectomia által. A befejező részben a symposium döntést hozott, amely elveti a congestív glaucoma elnevezést és az „angleclosure“ (zárt csarnokzúgú) elnevezést állapítja meg internationalisan, míg a gl. simplex elnevezést meghagyja. Weinstein Pál 189
