Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
a choriocapillarisok sclerosisával függnek össze, valamint a papilla, ill. a nervus opticus descendáló betegségeinél, az ERG kóros eltérést nem mutat. Ascendáló opticus atrophiánál természetesen, a retina érintettségének megfelelően jelentkezik az ERG elváltozása. Ugyanez vonatkozik a chorioiditisekre, tumorokra, nagyfokú myopiás elváltozásokra. Siderosis retinae esetén Karpe a korai stádiumban mutatkozó supernormal ERG-ben a retina ingerlékenységének fokozódását látta. Ha ekkor a fémidegentestet el lehet távolítani, ismét normalis görbe nyerhető. Ha a fém intraocularisan marad az ERG subnormal, negativ, s végül kioltott lesz. A negativ és kioltott ERG-nél a retina elváltozásai irreversibilisek. így ERG-vel követni tudjuk a siderosis kifejlődését még abban az esetben is, ha közben cataracta miatt a fundus nem vizsgálható. Az ERG klinikai alkalmazásának képe nem teljes, mivel napról-napra újabb részleteredményről kapunk felvilágosítást. Újabb vizsgálatokkal nemcsak az egész retináról, hanem kis részéről is perimetriás ERG révén felvilágosítást kaphatunk (Monnier, Amsler) é se vizsgálati módszer objektiv perimetriának tekinthető. A szemmozgás regisztrálása, az elektrooculografia (Marg) és elektronystagmografia (Powsner, Lion) a pupillamozgás regisztrálása elektropupillografiával (Monnier) történik, melyek alapja az elektroretinografia, azzal a változtatással, hogy az elektródok elhelyezése és formája a vizsgálati módszerek szerint változik. Ugyancsak az objektiv vizsgálati eljárásokhoz tartozik a kritikus fusiós frekvenciának regisztrálása ERG-vel (Bolt, Wadenstein). Jelentős fejlődést jelent az ERG és elektroencefalografia (EEG) egyidejű használata (Dieterle, Bábel), mivel így nemcsak az első, hanem részben a második és harmadik neuron működéséről tájékozódhatunk. A fényingervezetés zavartalan voltát az ERG alpha-hullámának megszűnése jelzi. Az eddig elért eredmények azonban pontosabb vizsgálatra szorulnak, mivel Steiger megállapította, hogy az alpha-hullám bénításához nem szükséges a fényinger, hanem elegendő a látás tudata, melyet sötétben végzett kísérleteivel alátámasztott. Az ERG további fejlődésének útja olyan módszer keresése, hogy ne csak a ^-hullámot, hanem az a-, c-, (/-hullámot is pontosan regisztrálhassuk, valamint a felvételi technikát is leegyszerűsíthessük és ezáltal az ERG klinikailag is jobban alkalmazhatóvá váljék. Összefoglalás A retinában fényhatásra potenciál-változás jön létre, melynek keletkezési helye a fotoreceptor réteg. Létrejöttéhez a retina elektromos tere, valamint a retina bibor jelenléte szükséges. A potenciál-változás regisztrálási módszere az elektroretinografia. Az elektroretinogrammra jellemző a negativ a-hullám, valamint a positiv b-, с,- (/-hullámok, melyek a positiv P I. és P II., valamint a negativ P III. összetevők eredményei. Klinikai felvételeknél a ú-hullám elemzése a legfontosabb, mely egyes ismertetett kórképeknél jellemző különbséget mutat. Az ERG perimetriás, valamint elektroencefalograffal egybekötött vizsgálati módszerén kívül, az ERG a szemmozgás, a pupillamozgás, valamint a fusiósfrekvencia objektiv meghatározására is alkalmas. Irodalom Adrian: J. Physiol. 1946. 105:24. —- Babel, J.—Blum: Ann. d’Ocul. 1948. 181 : 468. — Bartlett, J. H. : Science. 1951. 114 : 385. — Du Bois—Raymond : Untersuchungen über thierisohe Elektrizität. Berlin, 1948. — Demircsogljan Q. O.—Mirzojan W. S. : Doki. Akad. Nauk., 1953. 90 : 371. — Dewar J.—McKendrick J. : J. Anat. Physiol. 1873. 7 : 275. — Dieterle P.—Babel J. : Ophthalmologies. 1955. 129 : 245. — 182
