Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinikájának (Igazgató: Radnól Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye Az elektroretinográfia alapjai és klinikai alkalmazása OLÁH IMRE Az elektrofiziológiának igen szoros a kapcsolata a szemészettel, hiszen az idegrendszeri funkciók legnagyobb részét elektromos jelenségek kísérik. Az első elektrofiziológiai kísérleteket 1786-ban Galvanis úgy végezte, hogy béka izmát két különböző fémmel érintve, rángást idézett elő. 1849-ben Du Bois—Reymond a cornea és a szem hátsó pólusa között nyugalmi áram jelenlétét írta le. Holmgreen 1865-ben végzett kísérleténél az enucleált béka szem megvilágításakor a galvanometer pozitív kitérést mutatott, tehát a szem hátsó pólusához képest, a cornea relatív pozitivitással rendelkezik. Az első vizsgálatokat emberi szemen 1873-ban Dewar és Mc Kendnek úgy végezték, hogy egy kis sós vízzel töltött üvegpohárkát helyeztek a corneára, ez volt az egyik elektród, míg a másik elektródot a vizsgált egyén a kezében tartotta, s egy érzékeny galvanométeren figyelték a megvilágításkor fellépő potenciál változást. Az 1920-as években Kahn és Löwenstein, a 30-as években Hartline és Sachs, majd Granit és munkatársai, míg a 40-es években Adrian, Francois, Karpe, Monnier, Krafkov, Galocskina, Spilberg, Majzel, Mirzoján stb. végeztek úttörő munkát. Azt tudjuk, hogy az elektroretinogramm (ERG) görbéje a retina aktivitásának megnyilvánulása fényingerre. Ha azt vizsgáljuk, hogy a potenciál hol keletkezik, kétséget kizáróan megállapítható, hogy a retinában, mivel a retinának a bulbusból való eltávolítása után akciós áram nem keletkezett, míg a leválasztott és a bulbusból kivett retinán fény hatására potenciálváltozás mutatható ki. Demircsoglján és Mirzoján vizsgálatainak célja az volt, hogy kimutassák a retina melyik rétegében keletkezik az akciós áram. Kísérletüket házinyulakon végezték, mivel újszülött házinyúlon a retina összes rétegei kifejlődtek, csak a fotoreceptor réteg nem. A fényérzékeny elemek kialakulása a nyolcadik napon kezdődik és a 15. napon fejeződik be. Két napnál fiatalabb házinyúl szemének megvilágításával egyszer sem tudtak regisztrálni potenciálváltozást. A hetedik nap után lassú, alig észrevehető a potenciálváltozás, és csak a 15. nap után alakul ki fokozatosan a szabályos ERG görbe. * Ottoson és Svaetikin microelektróddal a retina egyes rétegeibe behatolva, készítettek ERG felvételt. Jellemző reakció addig nem jelentkezett, míg a belső határhártyáig nem értek. A belső határhártyán áthatolva, szabályos ERG görbét kaptak. E kísérletek alátámasztják azt a feltevést, hogy a potenciálváltozás a fényérzékeny rétegben jön létre és a retina-bíbor keletkezése szükséges a potenciálváltozáshoz. Amikor fény hatására a fényérzékeny elemek disszociációja létrejön, a disszociált ionok szabályos mozgást végeznek a retina elektromos terében. A retina elektromos terének létezését a retina és sclera között mért átlagosan 7 mV nagyságú potenciálkülönbség igazolja. Ezt a feszültséget Majzel szerint a scleralis, illetve chorioidealis vérkeringéshői kilépő és fényérzékeny anyagok regenerálódásához szükséges - negatív ionok vándorlása hozza létre. Ezzel a negatív „ionfelhővel“ szemben a retina belső felszíne pozitív töltésű. Ennek az elektromos térnek az intenzitása a fovea táján a maximális, 1 mV/cm2-t is elérheti. A fényforrásból a retinára jutó fotonokat a fényérzékeny molekulák részben elnyelik, és ezáltal ionokra disszociálódnak. A fényérzékeny sejtből kilépő negatív ionok útját a retina pozitív 176
