Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
A győri szemosztály kórlapkivonata szerint a betegnek tensioemelkedése volt. mindkét szemén iridektomiát végeztek glaukomaellenes és optikai célból. Műtét után a szemfeszülés normalizálódott, a beteg j. o. — 4 . OD sph-val 5/50, b. sz. 1 m.u.o. visussal távozott. Corneacsúcs kauterezés nem történt. Vizsgálatunknál talált status : látásélesség a jobb szemen 1/2 m ujjolvasás f. é. 5 m loe. centrumig szűkült, bal szemen 20 cm-ről olvas ujjat, fé 5 m loc. minden irányból centrumig szűkült. Mk. o. fixáláskor és széli helyzetben fokozódó horisonto-rotatoros nystagmus. Kisfokú alternáló divergens strabismus. Halvány kötőhártyák ; mindkét szaruhártya kúpszerüen előboltosul ; centrumban a cornea vaskosabb, felszínes vacuolás szerkezetű és mély, egynemű tömött homályok észlelhetők ; centrumtól a limbus felé a cornea elvékonyodik, nasalisan néhánv felszínes és mély avascularis homály, egyebütt a szaruhártya norm, átlátszóságú. Mély, tiszta tartalmú csarnok. Irisben mk. o. nasalisan teljes, szabadszárú művi koloboma. Lencsében hátsó kéreghomály. Szemfenék : éleshatárú, kissé sárgás árnyalatú látóidegfők, szűk erek. A periféria felé fokozódó számú, finomabb-durvább, helyenkint foszlányos szerkezetű, 1. ábra típusos pigmentrögök. Szemfeszülés tapintással normalis. Látóerek körkörösen 10—- 15°-ig szűkültek. A kivizsgálás eredményei a következők voltak : vizelet neg. süllyedés 5 mm/ó. Wa : neg. Vérkép : vvs. 4 240 000, fvs. 5300, St 3%, Eo 2%, Mo 3%, Ly 33%, Sg 59%. Krogh : — 3% spec. dyn. % 29% ; 17 ketosteroid 30 mg%. Gonadotrop hormon a vizeletben 45 P. E./lit. Thorn-próba : fvs. 6100. Eo 160, 0,5 cm 0,1% tonogen s. c. után 2 ó, Eo 70, 4 ó Eo 60. Vércukor : 128—192—178—112 mg%. SR 160/90 Hgmm. A talált, meglepően magas vérnyomásérték miatt belvizsgálatot végeztettünk, melynél fizikálisán lényeges eltérést nem találtak, diagnosis : Hvpertensio incip. Ideggyógyászati vizsgálatnál neurológiai eltérés nem volt kimutatható. В tg.-felvétel történt a koponyáról, oldalirányú felvételen kisfokú porosison kívül kóros eltérés nem látható, sella norm, alakú és nagyságú, proc. clinoideusok, a sinus sphenoidalis épek. Lumbosacralis tájról készült ар. irányú felvétel negatív. Pons írta le elsőnek 1912-ben a keratoconus és deg. pigm. retinae együttes előfordulását ; utána sorban Weill, Vogt, Casati, Gatsch, Kjerrumgaard és Streiff közöltek hasonló eseteket. A legújabb irodalmi adatok szerint Cambiaggi négy egyénnél észlelt retinitis pigmentosát és keratoconust együtt, Esente és Doni pedig a firenzei Vakok Intézetének közel 100 deg. pigm. retinaeben szenvedő betegét vizsgálták át és ebből 10 esetben találtak típusos,-—gyulladás vagy trauma okozta secundaer corneadeformitástól jól elkülöníthető — keratoconust. Ezen meglehetősen nagyszámú irodalmi adatok után önkéntelenül is felmerülő gondolat, hogy a két kórforma együttes előfordulása nem accidentális 166
