Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
Large, Alajmo, Bietti és több külföldön élő magyar származású szemorvos kollégánk. A kétnapos kongresszus a szemészet sok aktuális problémájával foglalkozott, hazai előadóink is kitettek magukért, s így bízvást elmondhatjuk, hogy az 1948-i kongresszus hű tükrét adta a magyar szemorvostudomány fejlődésének. 8 mindezen túl, mint legnagyobb eredmény az könyvelhető el, hogy újra sikerült sok külföldi kollégánkkal a szakmai és baráti kapcsolatot felvenni. Az egyesületi munka mennyiségét jelző számadatok felülmúlják az összes előző évtizedekét és állandó nagymérvű emelkedést mutatnak. Az előadások színvonala, bátran merem állítani, a legkevésbé sem csökkent. Fiatal, tehetséges szemész-káderek is szép számmal állnak rendelkezésünkre, a jövő perspektívája sem setét már, mint volt 1929-ben. Az összes régebbi bizottságok is újra megkezdték a munkát és új bizottságok is alakultak. Utóbbiak közül fontos szerep jutott a Szakmai V éleményező Bizottságnak, mely 1949. június 12-én egésznapos értekezletet tartott a teendők megtárgyalása végett, az összes illetékes tényezők bevonásával. Az értekezlet kormányzatunk óhajára ült össze : az első ötéves terv szemorvosi vonatkozásait kellett összeállítania. Nagyon tanulságos most, hat évvel később ezen értekezlet jegyzőkönyvének tanulmányozása. A felmerült terveknek és jóváhagyott javaslatoknak egy része azóta megvalósult. Egy másik része, mint pl. a trachoma felszámolásának kérdése, most kerül a megvalósulás stádiumába. De sajnos, a tervek egyrésze még ma is megoldatlan. Különösen sajnálatos, hogy nem készült el az új vaksági statisztika, amely sok egyéb, főleg megelőző tevékenységnek képezné alapját. Pedig végrehajtására az 1948. december 31-i népszámlálással kapcsolatban a Szemész-szakcsoport vezetősége igen szép és jól kivihető tervet dolgozott ki. Ugyancsak ez mondható el az Élettani Optikai Bizottság szép programjáról is. A kutatási témák egyrésze is, sajnos, befejezetlen maradt. Tisztelt Nagygyűlés! Ezek a problémák már csak annyiban tartoznak mai ünnepi előadásom tárgyához, amennyiben az ötvenéves múltra visszatekintve, megoldásukhoz elődeink példájából kell erőt merítenünk. Ők mutatták meg, hogy egyesülésünket 50 év minden viszontagságán keresztül, néha nagy nehézségek ellenére is fenn lehetett tartani, fejleszteni, és a magyar szemorvostudománynak világszerte elismerést és megbecsülést kivívni. Megmutatták az utat is, amelyen ezt el lehet érni. Mindezért a legmelegebb hálával kell visszagondolnunk arra a 67 kartársra, akik Grósz Emil hívó szavára 1905-ben megjelentek az alakuló közgyűlésen, illetve jelentették belépésüket az Egyesületbe. Sajnos, a természet kérlelhetetlen törvénye szerint túlnyomó többségük nincs már az élők sorában, de nevük meg van örökítve a szemészeti irodalom lapjain és a mi emlékezetünkben. A sors kegye folytán mégis öten legnagyobb örömünkre megérték ezt a napot; névszerint Kenessey Aladár, Markbreiter Irén. Scholtz Kornél. Schulek Alfréd és Vajda Géza szeretett és nagyrabecsült tagtársaink. Sőt közülük ketten Kenessey Aladár és Vajda Géza olyan jó erőben és egészségben vannak, hogy még mindig részt tudnak venni munkánkban és meg is jelenhettek a mai ünnepélyen. Így módot adnak arra, hogy közvetlenül, személyesen fejezhetjük ki nekik hálánkat és meleg köszönetünket. A Szemész-szakcsoport nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm jubiláns tagtársainkat 50 éves tagságuk fennállása alkalmából. Azt hiszem, az ő számukra is öröm, hogy láthatják, a csemete, amelyet 50 évvel ezelőtt elültettek, erős fává terebélyesedett, az élet minden viharát kiállta és szebb jövő előtt áll, mint valaha is. Nyugodt megelégedéssel tekinthetnek vissza életükre: munkájuknak meg van a kívánt eredménye. 149
