Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
rífunepi beszéd* „Magyarország Szemorvosainak Egyesülete“ alapításának 60 éves jubileuma alkalmából. KETTES Y ALAD.ÍÍ a Szemész Szakcsoport elnöke Tisztelt Jubileumi Nagygyűlés ! Ötvenegy évvel ezelőtt, 1904-ben a Szemészet című folyóiratban Grósz Emil, — aki akkor került a budapesti egyetemi Szemklinika és így a magyar szemorvosi gárda élére — felhívással fordult a magyar szemorvosokhoz. Arra szólította fel őket, hogy tudományuk művelése és fejlesztése céljából tömörüljenek tudományos egyesületbe. A lelkes hangú felhívásnak meg is lett a foganatja: nem egészen egy évre rá, 1905. június 11-ére össze lehetett hívni az alakuló közgyűlést. Megalakult 67 taggal Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. Ennek a számunkra nagyjelentőségű eseménynek 50. évfordulóját ünnepeljük a mai napon. Az ünnepi visszaemlékezésre minden okunk és jogunk megvan : az új egyesület megalakulása pillanatától kezdve teljes mértékben betöltötte hivatását. A magyar közegészségügy és orvostudomány életében fontos szerepet játszott, a szemorvostudomány története pedig el sem képzelhető nélküle ; sok új, nagyhorderejű, most már az egész világ szemorvosainak közkincsét képező tudományos alkotás ennek az egyesületnek ülésein vált ismeretessé. Az alakidó közgyűlést azonnal tudományos ülés is követte, tartalmas programmal. Említésre méltó, hogy referátuma ugyanazon tárgykörből lett véve, mint mostani nagygyűlésünké. Goldzieher Vilmos referálta a trachoma pathologiáját, és id, Imre József a trachoma therápiáját. Ötven énnek kellett eltelnie és nagy társadalmi átalakulásoknak bekövetkezniük ahhoz, hogy ha most is a. trachoma ugyan a téma, mégis, most már a trachoma megelőzésével és végleges felszámolásával foglalkozhatunk a siker biztos reményében. Az igazgatóválasztmány élére első elnökként Grósz Emil és titkárként Blaskovics László került. Hálás visszaemlékezéssel elsősorban az ő személyük felé kell fordulnunk. Sajnos, mint az alapító tagok túlnyomó többsége, már ők sincsenek az élők sorában, de éppen az elhalálozásuk óta eltelt másfél évtizednél is hosszabb idő mutatta meg, hogy azok közé a kivételes egyéniségek közé tartoztak, akik maradandót alkottak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szemészet nagyjai közé sorolhatók. 1905-ben mindketten életpályájuk delelője felé közeledtek: Grósz Emil 40, Blaskovics László 36 éves volt, mindketten tele alkotóvággyal, tetterővel. Nagy odaadással fogtak hozzá a fiatal egyesület felvirágoztatásához — és azt, hogy most visszatekinthetünk 50 év munkájára és eredményeire, elsősorban nekik köszönhetjük. De igazságtalanok volnánk, ha nem emlékeznénk meg azokról, akik köréjük csoportosultak, fiatal és öregebb szemorvosok, az ország minden részéből. Nem lehet most valamennyiók nevét felsorolnom, mégis meg kell említenem azokat, akik már akkor, az egyesület megalakulásának idején, vagy később, a további évek folyamán, világszerte elismerést szereztek a magyar szemorvosoknak tudo* Elhangzott 1955. november 26-án a Szemész szakcsoport jubileumi naggyűlésén. SZEMÉSZET IQ 145
