Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
eléggé zavaros képet kapunk. így a közlésekben a különböző ártalmaknak és betegségeknek egész sorát kiváltó, sőt aetiológiás okként tüntetik fel és ezek a phl. keletkezésében mint „specifikus“, „nem specifikus“ ingerhatások, külső és belső kiváltó tényezők, konstituciós anomáliák, praedisponáló állapot, stb. elnevezés alatt szerepelnek. Véleményünk szerint azonban a különböző faktorok csupán a pathomechanizmus sokféle lehetőségét adják és befolyásolják. Az irodalomban „nem specifikus“ név alatt szereplő faktorokat Engelicing (29) a következőképpen csoportosította: rossz higiénia (Wessely (46), stb.), pauperizmus (Jamin(4:9), stb.), piszokfertőzés, rossz táplálás, éhség (Wessely {46), Dohmé (50), stb.), avitaminozisok (Löwenstein (51), s az összeállítás óta A- és C-vitaminhiány FronimopouloS (52), riboflavin-laktoflavinhiány [Stern és Landau (53)], tetük ( Blanch (54), Laurell (55), stb.), bélférgek (Andrade (56) s az összeállítás óta Tóth Z. (57), stb.). Ezekhez hozzávehetjük még az összeállítás óta közölt nehány adatot: cukoranyagcsere zavara [Katznelson (58)], háború okozta ártalmak, nélkülözések (Azarova (59), Katznelson (60), stb.). Az exsudativ diathesis, mint konstituciós anomália, különleges jelentőséggel bír. Engelking (29) szerint a pubertás korában a seborrhoeás diathesis hasonló szerepet tölt be. Az előbbieken kívül még sok egyéb, ú. n. praedisponáló állapot szerepel az irodalomban. Ezek Schieck (39) összeállítása szerint : kongenitális lues [Estrada (61)], a belekből származó autointoxikáció\[Besso és ÍJazz (62),] fejlődési visszamaradás [Paganini és Gennarao (63)], vagotonia (ugyancsak az előbbi szerzők). Ugyancsak praedisponáló állapotként még a szem színe is szóba jöhet. Már Hyppokrates (64) úgy vélte, hogy a kék szeműek tüdőibe.-ben gyakrabban betegednek meg. Ugyanezt mondja Hufeland (65) a scroph.-ra és a phl.-ra vonatkozólag is. Utóbbi tényt azonban Bogen (66) nagy anyagon tett megfigyelései alapján nem állapította meg. Bauer (67) a kék selerát a tbc. elleni védekezőkészség-csökkenés jelének tartja. Véleménye szerint ez a tünet a kötőszövet kifejlődés zaVarára utal, ami a gümős góc körül is megnyilvánul. Az évszak szerepe is sokat vitatott. A megfigyelések szerint a phl. keletkezése, ill. kiújulása tavasszal a leggyakoribb. Ált. véleményként az a nézet alakult ki, hogy ennek a jelenségnek vitaminhiány az oka, mely egyéb téli ártalmakkal együtt a „tél reakciójaként“ fejti ki hatását. Ha most már az előzők alapján vizsgálnék meg az irodalomban közölt „nem specifikus aetiológiájú“ eseteket, úgy vélem, a legtöbbről kiderülne, hogy a rejtélyesnek látszó eredetük a fentebbiek alapján eltűnne, ill. csak mint kiváltó faktorként maradhatna meg. Vitatott s még mindig nem teljesen tisztázott kérdés, hogy a phl.-ás elváltozás bacillaris, azaz metasztatikus, vagy abacillaris, azaz tuberkulotoxikus úton keletkezik-e. A bacillaris, azaz metasztatikus hypothesis képviselői, így Stargardt (68), Riehm (69) és mások, a phl.-ás elváltozást a tbc. bac. abortiv metasztazisának tartják. Elméletüket főleg a tipikus phl. tuberkuloid szerkezetével támasztják alá. Hivatkoznak továbbá arra a megfigyelésre, hogy tuberkulinnal igen, de már partialantigennel phl.-t kiváltani nem lehet, mert az utóbbi bac. törmelékeket nem tartalmaz. Szerintük valószínűsíthető, hogy a kötőhártyába kerülő bac.-ok, vagy azok törmeléke, az igen magas allergiájú szövetekben azonnal beolvadnak. Ez lenne'az oka annak, hogy a phl.-ban tbc. bao.-t kimutatni nem lehet, továbbá az átoltások sikertelenségének. Ä phl. éppen úgy, mint a bőrtuberkuloidok, a tbo.-s metasztazis és a már szenzibilizált szövetek harcának lenne az eredménye. 134
