Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 2. szám

nel kapcsolatban kevésbé optimista, és hatékonyságában még a chloromycetin mögé is sorolja, és SiniscalAsA az albucidot tartja a leghatékonyabbnak, még a közelkeleti (Libanon-i) Naccache (80) is jó eredményekről számol be ; szerints legelőször a heveny gyulladási tünetek tűnnek el, a pannust lassabban befolyásolja, a csomók sokára, de eltűnnek ; a papillaris hypertrophia azonban nem tűnik el teljesen.

1952-ben a Trachoma Szakértők Bizottsága Genf ben schemát dolgozott ki a trachoma ajánlható kezelésmódjára vonatkozólag. E szerint kezdetben két hónapig naponta 4 ' 1%-os aureomycin- vagy terramycin-kenőcs alkalmazandó ; csak a resistensnek bizonyult esetekben kerüljön sor a per oralis sulfamid-kúrára, 5 ctg/testsúly kg adagolásban 3 hétig, az antibioticus helyi kezelés folytatása mellett. A mechanikus kezelés csak e gyógyszeres kezelés kiegészítéseképpen jöhet szóba, és éppen ezért kíméletes legyen (64). — Számosán kiemelik, hogy a therapia fő-támadási pontja a hámban élő kórokozó legyen és ne a másodlagos kötőszöveti elváltozások, a csomók és hypertrophiák, és hogy utóbbiaknak pl. plesio-Röntgentherapiával való eltüntetése a megmaradó pozitív záradéklelet mellett a baj kiújulását eredményezi (81). Mégis a legtöbb esetben erősen endemiás vidéken továbbfolytatják a kíméletes mechanikus kezelést, így Eszak-Afrikában „xysis“ néven, Iránban a csomók diathermocoagulatióját tartják a legkíméletesebb eljárásnak, és 137 000 esetről számolnak be (Chams) ; a szovjet Radzisokszkij a csomók tartalmának kiszívását tartja a legkíméletesebbnek. A sulfamidok és antibioticumok térhódítása, úgylátszik a kaparás és dörzsölés ritkább és kíméletesebb alkalmazását eredményezi.

Számos közlés foglalkozik a trachomás trichiasis és entropium műtéti megoldásával. A szerzők egy része elegendőnek tartja a szemhéjszél állásának korrigálását, és a felső sulcus subtarsalisban zugtól zúgig átmetszve a tarsust, a pillaszőröket tartó szemhéjszélet varratokkal 180°-kal (Trabut) (82), 90°-kal (Kettesy) (83), Pavisic (84), utóbbi a sebfelszint szájnyálkahártya csíkkal fedve, vagv 90°-nál kisebb szöggel (Sie- Bosnlian) (85), Rappaport (86), v. Manen (Hl) előrebi lmtik. Henry (88), Savin (89) és Boase (90) kiemelik, hogv a tarsus trachomás megbetegedése miatt helyesebb azt eltávolitani. Egvre inkább tért hódít az asszisztens kezét fontosabb célokra szabaddá tevő ún. északafrikai lapoc (82, 88) használata, melyhez a szemhéjkifordító varratok hozzáköthetők és mely görbületével megáll az orbitaszélen. Henry (88) és Rostkovski (91) a kanthoplastikát ajánlják. A trachomások bulbusnyitó műtétre még gondosabban készítendők elő, a könnyelvezetés biztosítására fontos követelmény, csak egyesek szerint (92) részesítendő előnyben az exstirpatio. A heges bulbaris kötőhártya miatt lobularis extractiónál és trepanatiónál a lebenykészítéssel van baj és műtét után gyakran figyelhető meg réslámpával a már megnvugodottnak vélt trachomás folvamat fellángolása (93). A szaruhártvaátültetésre gvakran van szükség, de nehezebbek a viszonyok ; talán a lamelláris keratoplastica lesz a követendő út (94). A transplantatióval biogén-stimulator hatás is jár, utóbbit nagy eredménnyel használták a Filatov iskola nyomán (95), nemcsak szaruhártya, hanem jégszekrényben tartott bőr, szájnyálkahártva, aloe és placenta beültetésével, sőt cat-gut alkalmazásával (96).

A trachoma-megelőzés, a trachoma-ellenes küzdelem első szükségszerű lépése a felmérés, a trachoma kataszter felállítása ; a ,,siker első jele“ a trachomások számának (látszólagos) jelentős emelkedése. így történt ez a II. világháború után Lengyelországban, ahol kiderült, hogy 10-szer annyi trachomás van, mint amennyi addig nyilvántartásban volt (97), és így Lettországban is (98). A trachoma elterjedtségét a világon („trachoma-világtérkép“) a Nemzetközi szervezet megbízásából 1949-ben Sidlcy és Freyche dolgozták fel, iskolai, újoncvizsgálati és klinikai-kórházi adatok alapján (2). A trachomás emberek számát 10 és 100 millió köztinek becsülik, véleményük szerint inkább a pesszimisták járnak közelebb a valósághoz. Talán csak Ausztrália nevezhető gyakorlatilag trachomamentesnek. Részletesen ismertetik a legnagyobb endémiagócok : Észak-Afrika és Távol- és Közép-Kelet országonkénti adatait is :

126