Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 2. szám

histologiai kép tükröződését igyekszik bemutatni a réslámpái képben ; mindkét irány gyakorlati eredménye a korai (Mac Callan) és enyhén kifejlett kórképek („forme fruste“) diagnostikája.

A hámra a csoportokban többnyire a csomók felett elhelyezkedő záradékon kívül, melyek közül a kezdeti testeket tartalmazók mélyebben, az elemi testeket tartalmazók inkább felszínesebben foglalnak helyet, jellemző a hámsejtek összefüggésének meglazulása, spongiosis (30). A kaparékban ezáltal feltűnően sok az önállóan, nem kötelékben helyet foglaló hámsejt, kerek, nem oválisra nyomott maggal (Fassel—Feldman) (31) ; a hámsejtek elfajulnak, magjuk halványan szemcsésen festődik (Taboriski), végül a hámsejtek plasmája szét is esik, és csak a kosárfonadékszerű magvak láthatók (un. „kosársejtek“) (32). A trachoma későbbi stádiumában jellemző a hám-metaplasia, henger hám helyett elszarusodott vagy elszarusodóban levő laphámsejtek a kaparékban. — A hámelváltozásoknál még jellemzőbbek a kötőszöveti elváltozások : sűrű gömbsejtes beszűrődés, mely a hámba is beterjed, e beszűrődött környezetben csomóképződés (27, 38), részben már praeformáltan jelen volt nyirok-folliculusokból, részben mint teljesen új képződmények. E csomókat jól festődő, lymphocytákból és részben plasmasejtekből álló köpeny veszi körül ; közepük nagy halvány magvú, vagy alig festődő sejtekből áll, az ún. centrum germinativum sejtekből, melyek valószínűleg a tr.-s toxin által károsított lymphoblastok. Ide tartoznak L. de Andrade hólyagos sejtjei is. A széteső sejtelemeket óriás, egymagvú falósejtek (az ún. Leber-sejtek) fagocitálják. A hám és kötőszövet határa megszűnik egyenes lenni, papillák képződnek és a határhártyán folytonosságmegszakadások támadnak. Mindezen elváltozások a csomótartalom mikroskopos képében is tükröződnek : jellemzők a halvány centrum germinativum-sejtek nagy száma, a Leber-sejtek, a mitosisban levő sejtek viszonylag nagy száma és a plasmasejtek, melyek más gyulladásban is vannak a kötőszövetben, de ellágyulás és határhártya-elváltozások híján nem ürülnek ki (32, 33). A histologiai elváltozások azonban jellemzően tükröződnek a réslámpái képben is, és a legtöbb szerző megegyezik abban, hogy a bioinikroskopos vizsgálat a korai diagnózis érdekében ma már elengedhetetlen. —- Tr. I. első tünete, hogy a beszűrődés elfedi vagy elfátyolozza a tarsalis kötőhártyában normálisan a szemhéjszélre merőlegesen vonuló longitudinális erek hálózatának rendszerét, de már kivehetők a papillaképződés elemei is, tengelyükben a longitudinális erekre merőleges capillarissal ; a kezdődő csomók áttűnőbbek és közepükön nincs ér. A kifejlett kórkép papillaris hyper - trophiáinak sokszögletű világos közök által elválasztott rendszere vitalis festéssel még feltűnőbbé tehető ; jellemző a papillák tengelyében haladó ér ; az értélén csomók diaphanoskopiánál áttűnők, a hypertropliiák nem. A csomók helyén csillagalakú hegek jelentkeznek, a sulcus substarsalisban Arlt-vonal. A hegesedéssel együtt a longitudinális érrendszer helyét felszínesen összevissza fonódó érhálózat foglalja el. — Wilson, Mac Callan, Busacca még jobban kiemelik a felső limbvs- és szaruhártyajelenségek korai mivoltát és diagnosztikus fontosságát. Felül a limbus felső (proximalis) zónája, melyben normálisan az erek két rétegben helyezkednek el és melyben sugárirányú párhuzamos bordarendszer van, duzzadttá, beszűrődötté válik. A beszűrődés az erek két rétegét követi, és csak a felszínes (visszahajló) érréteget engedi látni. Az alatta levő zónában, a véghurkok zónájában csomók képződnek, melyek az átlátszatlan sclera-alapot helyüknek megfelelően destruálják, a hámot kissé felemelik, miáltal az átlátszatlan alapon áttűnő kupolák képződnek; ezek a Herbert-féle rozetták. Tartalmuk kiürülve, helyüket átlátszó hám foglalja el, miáltal a limbusban kerek, áttűnő gödröket utánzó foltok (Herbert-féle gödrök) őrzik a kiürült limbus-csomók emlékét. A limbus alatt a szaruhártya beszűrő121