Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Budapest Főváros Tanácsa Gsengery utcai Rendelőintézete Otoneurologiai osztályának (Főorvos: Pogány Ödön) közleménye A vestibularis izgatás szerepe a blepharoelonus létr ej öttében írta : POGÍXY ÖDÖ.Y az orvostudományok kandidátusa Otoneurologiai rendelésemen több esetben észleltem, hogy mindkét, vagy csak egyik oldali kalorizálásnál mindkét szemen pislogás, majd ennek clonusos rángássá fokozódása lépett fel. Ez a plepharoclonus oly fokot is elért, hogy az esetleges jelenlevő nystagmus észlelését lehetetlenné tette. Az irodalmi adatokból e kérdés tisztázásához nagyon kevés adatot kaptam. A pislogást Albrich trigeminus reflexnek, a blepharospasmust facialis jelenségnek tartja. Albrich szerint a pislogás a szaruhártyát, vagy kötőhártyát érő ingerekre következik be. Eseteimben erről szó sem lehet. A továbbiakban Albrich a pislogás fokozódásának mondja a szemhéjgörcsöt. Ezen megállapításai ellentmondások. Laubenthal a pislogó rohamokat főleg „szervi megbetegedésekben“, úm. spasmus nutansnál említi. Véleményem szerint a spasmus nutans nem szervi megbetegedés. A spasmus nutans csecsemőknél a labyrinthus fejlődésével járó statikai jellegű múlékony zavar. Domarus szerint a blepharospasmus oka centrális, az oblongata facialis magterületének izgalma, pl. : encephalitis epidemica után. Spiegel—Sommer szerint perifériás facialis izgalmak mellett előidézhetik kérgi megbetegedések is, továbbá subcorticalis extrapyramidalis laesiók és vegetativ befolyások. Oppenheim szerint a blepharospasmus kiterjedhet a facialis egész területére, de néha csak a musc. orbicularis oculi-ra szorítkozik. Oppenheim szerint a blepharoelonus létrejöttének oka ugyanaz, mint a blepharospasmusé : psychogen behatások, a facialis törzsének izgalma, nyomás az agy alapon (tumor, aneurysma), a facialis corticalis centrumának organicus megbetegedése, koponyasérülés, vagy az idegtörzs közvetlen traumaticus laesiója. Az ún. „hysteriás nystagmusok“ kapcsán már régebben is említették a blepharoclonust, így Sabrazes 1894-ben, de conclusiójának szépséghibája volt az, hogy egy 17 éves betegnél typhus után észlelte — a jobb kéz tremorával együtt. Charcot volt az első, aki ezen szemhéjizom-tüneteket organicus megbetegedés jelének (skl. m.) tekintette. Crinis szerint, ha nystagmus mellett erős szemhéjrezgés is fellép, ez nyúltagyi, vagy középagyi sérülés jele. Az otologiai irodalomban is találkozunk a blepharoelonus problémájával. Fröschels szerint a külső hallójárat csiklandozása pislogást idéz elő — ezt trigeminus facialis reflexnek tartja. Blepharospasmust észleltek : Zirin fülfecskendezésnél. Desterne tubakatheterezésnél, Delau középfülpolypusnál. Cornet a malleusra gyakorolt nyomásnál, Ruttin kalorikus vizsgálatnál, Moos pedig polypus extractiónál. Az irodalomban említik a kalorikus vizsgálat által kiváltott „faciális nystagmust“, melynek lényege az, hogy a kifecskendezett oldalon a facialis mindhárom periph. ágának contractiója következik be. így Rosenfeld pseudobulbarparalysisnél. Hasonló esetet említ Gompertz. Otoneurologiai osztályunkon végzett vestibularis vizsgálataink kapcsán gyakran észleltünk blepharoclonust oly egyéneknél, akiknek a kalorizálás előtt nem volt semmiféle szemhéjtremoruk, de voltak olyanok is, akiknél spontán is észlelhettünk kisebb-nagyobb szemhéjtremorokat. Azt tapasztalatuk, hogy kalorikus vizsgálatnál, néhány sec. lappangás után, legtöbbször még a nystagmus megjelenése előtt pislogás lép fel, és ez egyre erősbödik, majd gyengül és végül megszűnik, vagy a spontán is észlelhető 104
