Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Mindez nagymértékben egyezik azzal a hypothesissel, melyet pár éve (1948) „effektogen-hypothesis“ címen kifejtettünk. (Bedé.) A vázolt jelenségek állatkísérletben is észlelhetők. (Fried.) Tengeri malacon uveitist idéztek elő és figyelték, besugárzás után az uveitis viselkedését (ophtalmoskop, mikroskop). A besugárzás után már 6—12 órával értágulás és vérbőség lépett fel a chorioidea ereiben s ez 12—24 óráig tartott. Feltételezik, hogy ez a relatív hyperaemia és vasodilatátio a sugárhatás aktív mechanizmusa. A gyulladásos, banális folyamatok sugártherápiájának áttekintése után a következőket állapíthatjuk meg: 1. a sugártherápia jelenleg több olyan technikával rendelkezik, mely veszélytelen besugárzást tesz lehetővé, 2. a sugártherápia kétségtelen eredményeket ér el, 3. a besugárzás különösebb előkészítést nem igényel, a dosiskiszolgáltatás másodpercek alatt történik, olcsó, nem fájdalmas, fertőzés veszélye gyakorlatilag nincs és a kívánt előnyös hatás hamarosan mutatkozik, 4. az imminens szövődményekkel szemben biztosítékot jelenthet, esetleg elkerülhető a szem eltávolítása. Külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy van-e a sugártherápiának a szemészeti gyulladásos betegségék kezelésében önálló indikációja, pontosabban: az antibiotikumok és a cortison korszakában van-e a sugártherápiának sui generis, önálló indikációja? Az előbbi felsorolás alapján megállapítható, hogy csak malignus exophthalmus és retinitis proliferans esetében suverain módszer. Ugyanakkor azonban mélyen impressionálhat az a tény, hogy egyszerű beavatkozás, előnyös hatásai igen gyorsan jelentkeznek, az eredmény megítélése korán történhet s így a késedelemből származó veszély elesik, bizonyos progressiora hajlamos folyamatok gyorsan localisálhatók, a szem pusztulása, eltávolítása elkerülhető. Ezek a lehetőségek minden gyulladásos folyamatra vonatkoznak s így igen nagy therápiás előnyt képviselnek. Indokoltnak tartjuk felvetni a kérdést, hogy nem helyénvaló-e gyulladásoknál előbb a besugárzást alkalmazni s csak utána rátérni a szokásos kezelésekre? Ez a javaslat nem jelenti azt, hogy a szokásos szemészeti kezeléseket sugárkezeléssel akarnók helyettesíteni. Csak arról lehet szó, hogy a kétféle — szemészeti és sugár^kezelés ne alternative viszonyuljon egymáshoz, hanem egymással szoros, meghatározott sorrendi kapcsolatban kerüljenek alkalmazásra. A végső választ erre a gondolatra a jövő tartogatja. Hasznos volna hosszabb kísérleti sorozatban szigorúan ellenőrzött megfigyeléseket gyűjteni. * * ❖ A szemészeti sugártherápia másik nagy indikációs területe a szem és környéke daganatainak sugárkezelése. (Az ismétlések elkerülése céljából utalunk arra, hogy a rosszindulatú daganatok sugárteherápiájával az 1953. évi Szemészeti Nagygyűlésen részletesen foglalkoztunk. A részletek és az irodalom megtalálható a „Szemészet“ 1954. évi 1. számában.) A jóindulatú daganatok közül csak a haemangiomát említjük, mert az egyéb daganatok (fibroma, neurofibroma, lipoma, cysta stb.) kizárólag a szemészeti sebészet érdekkörébe tartozik. A haemangioma kezelésére régebben a rádiumkezelést, újabban a kontakt-besugárzást indikáljuk. A kezelés legkedvezőbb időpontja a 4—6 101
