Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
haszna és az esetleges recidivamentességet a műtét mellett tulajdoníthatjuk-e a besugárzásnak is ? A kérdés nagyon régi. Tudomásunk szerint Birch— Hirschfeld vetette fel a Königsbergi Szemészeti Kongresszuson (1924) s biztos választ kapni azóta sem sikerült. A válaszadást a korszerű sugárhatástani elvek alkalmazásával kíséreljük meg. A melanoblastoma általában sugárérzéketlen, de nem mindenkor és minden esetben. Fennállása során proliferátiójában igen nagy variabilitásokat mutathat s az érzéketlen periódusok érzékenyekkel váltakozhatnak. Vannak melanoblastomák, melyek kifejezetten sugárérzékenyek. Érthető, hogy ezekben az esetekben a sugárhatás számára hozzáférhetők. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a sugárzás nemcsak helyi ágens, hanem általánosan is hat az egész szervezetre (általános, indirekt sugárhatás) s így a daganat életfeltételeit bionegativ irányban megváltoztatja (Rodé) (43). A fenti meggondolás alapján arra gondolhatunk, hogy a rendszerint alkalmazott besugárzási módszer leginkább csak az általános sugárhatás útján járhat előnnyel. A kiszolgáltatott dosisok ugyanis sokkal kisebbek, semhogy a relatíve nagy sugárérzékenységű daganatot elpusztíthatnák. Rendesen ugyanis elülső és haíántéki orbitalis mezőkből összesen 4000 r-t adunk, ami az orbita központjában számítva legfeljebb 3000 r gócdosist képvisel, azaz csak 1/10 része annak a dosisnak, mely а к ültakaró daganatainak az elpusztításában hatásosnak bizonyult. A kérdés tehát még nyitott. Jelenlegi módszereink nem adnak feleletet arra, hogy enucleatio után maradtak-e még tumorsejtek az orbitában vagy sem ? A sugártherapeuta minden valószínűség szerint elégtelen dosissal dolgozik s recidivamentesség esetén igen nagy előzékenység a szemész-operatőr részéről, ha a sikerben a besugárzásnak is részt enged. A röntgenmélybesugárzás további indikációs területe az orbitális daganatok. Ez a heterogen csoport a különböző mesenchymális rosszindulatú daganatokat foglalja magában : fibro-fuso-, rotundo-, reticulo-, myxo-, osteogen és Ewing-sarkomák. A kialakult álláspont szerint elsősorban operálandók, majd postoperative besugárzandók. (Bonse, Fuchs (44), Kerschbaumer (45), Laval (46), Harbert és Tabor (47), Baltin (48), Sharkanskaya (49) stb.). Nem számítjuk ide a környező szervekből kiinduló carcinomákat és távoli áttételeket. Utóbbiak leginkább az emlő, hörgők, méh és a gyomor elsődleges daganataiból származnak (Szvatikova) (50). Ilyen értelemben szelektált orbitális daganattal 8 beteget kezeltünk. Előzetes enucleátió, exenterátió után, vagy inoperábilis állapotban kerültek hozzánk. A kombinált kezelés után 1 szövettanilag igazolt fibrosarcomás beteg 3 éve tünetmentesen él. A csak klinikailag diagnosztizált betegek közül 1 tünetmentes 4 éve, 2 tumorosán él 2 éve, illetve I éve. A többi 4 beteg sorsa ismeretlen. * A curietherápia (punctura, plaque, moulage) kiterjedt indikációs területe a szemhéjak és szemzugok daganatainak kezelése. Ez talán a legrégibb s egyben leghálásabb sugártherápiás ténykedés (Davidson (51) 1909). Az eredmények kezdetleges technika mellett is figyelemreméltóak voltak és a módszernek sok hívet szereztek. Ennek oka nyilvánvalóan a rádiumkészítmények sugárzásának, isodosisainak szerencsés eloszlása, mely lehetővé teszi, hogy a daga^ nat területében intensiv sugárhatást érjünk el, anélkül, hogy a környező ép szöveteket bántalmaznék. A sugárzás kedvező eloszlásának az a lényege, hogy a sugárintenzitás rohamosan csökken a távolsággal arányban. A rádiumsugárforrás kis parázshoz hasonlít, mely közvetlen környékén erős hőhatást 6
