Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 1. szám

reactióra kell helyeznünk. A tbc.-s hypersensitivitas rendelkezik a bakteriális allergiák jellemző sajátságaival : a sejteknek élő vagy elpusztult mikroorganismusokkal való érintkezéséből származik, a sejtekben lejátszódó antigenantitest reakció kapcsán primaer — nem vascularis — sejtkárosodás keletkezik, a vérrel passive nem vihető át másik egyedre, ellentétben az anaphilaxiával. Az agglutinatiós próba a hypersensitivitástól független, a vér igen kis mennyiségű fajlagos ellenanyagának kimutatásán alapszik. A hypersensitivitas a tbc.-s folyamat fellángolása és teljes nyugalma alatt ugyanolyan mértékű lehet és mindenkinél kimutatható, aki gümőkóros fertőzésen átesett, ha a próbaoltás nem az anteallergiás, vagy anergiás szakban történt. Az agglutinatiós próba positivitása a szervezet immunitásával áll kapcsolatban, az ellenanyagok termelése pedig általában szorosan összefügg a baktériumok szétesésével. Ha a folyamat megnyugodott, az ellenanyagok lassan eltűnnek a vérből.

393 egyénen 442 esetben végeztem el a Middlebrook—Dubos haemagglutinatiós próbát a szegedi Szemklinika beteganyagán 1951 okt. és 1953 szept. közötti időben. A birkavér sensibilisálásához állandóan 15 B. majd 21 gy. sz. tuberculint használtam 1 : 40-szeres hígításban.

Mint ismeretes, a szemtuberculosis jellemző antagonismusban van a tüdő tbc.-s folyamataival, Lezajlott tüdő-, vagy mellhártyafolyamat legcsekélyebb jelénél, inaktivitás esetén is elsősorban tbc.-s eredetre kell gondolnunk az uvea gyulladása esetén. Meller, Horay, Werdenberg és másoknak ezt a véleményét az agglutinatiós próba — mint látni fogjuk — alátámasztotta. Különös, hogy a szem megbetegedése ritka aktiv tüdőtuberculosisban, noha a szem fertőződése haematogen úton jön létre. A Koch bacillusnak ez a nehezen magyarázható viselkedése nemcsak a szemmel kapcsolatos. Ellentét mutatkozik a tüdőtbc. egyes kórfomái és az előidézett tünetek között is, amennyiben a súlyos tüdőbetegek néma csapata mellett ott találjuk az életükön át intoxicatiós tünetekben szenvedőket, akiknél activ folyamat sohasem fejlődik, s például csak hilus sclerosist lehet kimutatni. (Kovács). Mivel az agglutinatiós próba az egész szervezet immun állapotát tükrözi vissza és a vér ellenanyag szintjét elsősorban a tüdők állapota szabja meg, várható, hogy szemtuherculosis esetében ritkán fogunk olyan titerű agglutinat iót kapni, mint tüdőtuberculosisban.

Gardner, Middlebrook és René J. Dubos nyomán ma általában az 1 : 16 és annál magasabb titerű agglutinatiót értékelik pozitív reakcióként, az 1 : 8 titerű agglutinatiót tbc.-re gyanúsnak tartják. A különböző szerzők vizsgálatainál nyert titerek összehasonlítása azonban alig lehetséges, mert többnyire nem azonos antigént használtak a birka-vörös vérsejtek sensibilizálására. így pl. Witmer a kontrolioknál és a tbc.-s betegeknél egyaránt sokkal magasabb titerben kapott agglutinatiót, mint mások. Max Fine és Milton Flocks 25 szemtuberculosisnak diagnosztizált esetében és kontroll eseteiben a mi értékeinkhez hasonló eredményt kapott. Szerzők az alt-tuberculin 1 : 12 hígítását használták.

Agglutinatiós eredményeinket az 1. táblázatban foglaltam össze.

A 125 kontroll esetben olyan betegektől vettem vért, akiknek a betegsége a tuberculosissal semmi összefüggésben nincsen. (Katarakta senilis, primaer glaukoma, trachoma, pterygium, strabismus concomitans stb.). A kontroll csoportból kimaradtak azok, akiknél a próba elvégzése folyamán aktív tüdőtbc. véletlen coincidentiája derült fel. Benne maradtak a csoportban azok, akiknél a röntgenes aktív spec, folyamatot kizárt ugyan, de a rtg. lelet mégis tartalmazott olyan kisebb régi elváltozásokat, melyeket szembetegség esetén már — Meller nyomán — ,,szemészetiig positiv“ rtg. leletnek tartot-56