Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
hogy a védelem, amelyet a roesz táplálás nyújt, nagyon korlátozott : a növekedés gátlása révén jen létre. Hogy mind a serdülőkori osteoporosist, mind a gyermekkori késői rachitist inkább okozza, mint gátolja, e két betegségnek az I. világháború utáni őhezáse3 esztendőkben történt nagyfokú elterjedése kétséget kizáróan bizonyítja“ (3). Nem szerencsés dolog a kék scierát, a rachitisszel egy lapon emlegetni, mert az olvasóban téves kapcsolást te3z lehetővé, jóllehet szerző kiemeli, hogy az (a kék sclera) fejlődési rendellenesség. Azáltal is kihangsúlyozza ezt, hogy a van der Hoeve syndroma nevet használja a nálunk megszokottabb osteogenesis imperfecta, vagy a régebbi, még a két kór pathogenesisének megismerése előtti időből származó „foetalis rachitis“ elnevezést. Tudott tény az is, hogy nagyfokú rövidlátásnál a sclera nagyon vékony ]eheb, de ahhoz, hogy kékszinű legyen (hogy az uvei áttűnjön rajta) chemiai structurájának megváltozása is szükséges (13). Ebben a vonatkozásban legjelentősebb зк Strebel eredményei, melyek egybsa az egész elgondolás legstabilabb alapjai. De meggondolandó, hogy a sclerán múlik-e a szemgolyó növekedése. Amint a koponya nagysága is elsősorban az agyállomány mennyiségétől és nem a támasztószervtől, a koponyacsontoktól függ, el lehet képzelni, hogy a szemgolyó nagysága is aszemgolvó tartalmától, talán éppen az agyvelővel filogeneticailag összetartozó retinától függ. Érdekes szovjet szerzőknek az iskola myopia kérdésében a micsurini biológiai szemléleten alapuló állásfoglalása, mely egyáltalán nem elutasító (1). Szerző kijelenti, hogy „köztudomású, hogy az emberek növekednek, hogy a gyermekek magasabbra nőnek, mint szüleik“. Ez nálunk egyáltalán nem köztudomású. A szakirodalom ugyan számtalan külföldi tanulmányt produkált az emberek növekedéséről — hazait eddig nem találtam — és amikor évek előtt kimutattam, hogy környékünkön a férfilakosság az utolsó 100 esztendőben évi 0,08 cm-rel növekedett, mértékadó —- bár nem anthropologus — helyről azt a választ kaptam, hogy nem is lehet, hogy az emberek nagyobbak lettek. Ha szülőt és felnőtt gyermekét egymás mellett látva a gyermeket ítéljük magasabbnak, még nem bizonyítja, hogy a gyermek magasabbra nőtt, mert ugyanakkor a, szülő magassága a 28-ik életévtől kezdve csökken, — Bartucz (2) megállapítása szerint ez a valódi csökkenés 80 esztendős korig átlag 3,29 cm-t tesz ki. A korral fokozódó hajlott tartás következtében ez a csökkenés még fokozottabban látszik. Mindettől függetlenül bízvást elhihetjük, hogy az emberek ma magasabbra nőnek. Erről a kérdésről ebben az értelemben számoltam be múlt év májusában a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályán. Valószínűleg sajtóhiba, hogy a közleményben binomiális helyett binominális szerepel (8). Összefoglalva ha a praemissát illetően vannak is aggályaim, magát az elgondolást mint munkahypothesist, és a megadott munkatervet helyesnek találom és alkalmasnak arra, hogy a felVetett kérdés tisztázásához értékes adatokat szolgáltasson. Dr. Véli György Kaposvár, 1953. XI. 6. Dózsa György-utca 20. Irodalom 1. Artemjev, N. J. : A rövidlátás keletkezésének kérdése. O. D. K. Szovjet Orvostudományi referáló szemle. Szemészet. 1953. 1. szám. — 2. Bartucz : A magyar ember. Bp. 1938. — 3. Freudenberg : Rachitis. Pfaundler—Schlossmann : Hb. d. Kinderheilkinde. 4. kiadás, I. kötet. — 4. Fanconi, Glanzman, Salmi: Fanconi—Wallgren : Lehrbuch der Pädiatre. Basel, 1952. — 5. Kettesy : A szem fénytörésének kialakulásáról. Szemészet, 1949. 4. sz. — 6. Kerpel—Froniusz, Varga : A csecsemőkori sorvadás. Bp., 1953. — 7. Pfaundler, M. : Körpermass-Studien an Kindern. Berlin, 1916. — 8. Solth : Az orvosi kutatás statisztikai módszerei. Bp., 1937. — 9. Sós : Kórélettan. Bp., 1949. — 10. Törő : Az ember fejlődésének alapvonalai. Bp., 1936. — 11. Véli : A kaposvári óvódás és iskolás gyermekek testméretei. Isk. és eg. 1936. január. — 12. Véli : Mennyire befolyásolta a háború a gyermekek testi fejlődését. Népegészségügy. 1948. 28. sz. — 13. Radnót : Szemészeti pathologia. Bp., 1951. 48
