Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
Károly Thuránszkv: Über die direkte mikroskopische Beobachtung des Adrenalin- und Azetylcholineffektes am Kreislauf der Netzhautgefässe der Katze. Am Auge der narkotisierten Katze lassen sich unter dem mit Epikondensor armierten Mikroskop die Netzhautgefässe gut beobachten und photographieren. Nach Ligatur der beiden Karotiden wird der Kreislauf in den Netzhautgefässen sichtbar, wodurch es möglich wird, in denselben die Strömungsgeschwindigkeit des Blutes bei „normaler“ und bei „reduzierter“ Blutzufuhr zu beobachten. Unter dem Einfluss einer kleinen Adrenalindosis nimmt die Geschwindigkeit der Blutströmung in den Netzhautgefässen ab, trotzdem der Blutdruck im grossen Kreislauf ansteigt und die Weite der Gefässe unverändert bleibt. Durch eine mittlere Dosis Adrenalin wird die Strömungsgeschwindigkeit zuerst herabgesetzt, später aber gesteigert. Eine grosse Dosis steigert sie schon anfangs und verursacht eine passive Gefässerweiterung. Adrenalin wirkt bei niedrigem Blutdruck und postmortal gefässverengernd, doch ist dieser Effekt so schwach, dass er sich bei normalem Blutdruck nicht offenbart. Ist der Kreislauf des Auges normal, so kommen die Wirkungen des i. v. zugeführten Adrenalins weniger zur Geltung. Kleine Dosen i. v. verabreichten Azetylcholins bleiben am normal durchbluteten Auge ohne bemerkbaren Effekt. Grössere Dosen führen in den Arterien der Netzhaut zu einer Umkehr der Kreislaufrichtung : solange die durch das Azetylcholin verursachte Senkung des Blutdruckes anhält, fliesst das Blut von der Peripherie zur Papille. Die experimentellen Daten führen zur Folgerung, dass ausserhalb des Auges ein Mechanismus mit dem Ziele im Gange ist, bei gewissen physiologischen Schwankungen des Blutdrucks im grossen Kreislauf, die gleichmässige Blutversorgung des Auges zu sichern. Nachweisbare Änderungen des Kreislaufs in den Netzhautgefässen des normal durchbluteten Katzenauges werden nur durch grosse Dosen Adrenalin und Azetylcholin hervorgerufen, durch welche unphysiologisch starke Schwankungen des Blutdrucks bewirkt werden. A Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatának közleménye A könnylevezető apparatus kezdeti részének veleszületett anomáliái és mechanizmusa F A Z А К A S SÁNDOR az orvostudományok kandidátusa A szem fejlődési hibái fokozott mértékben érdeklik a szemorvosokat és mindazokat, akik fejlődéstani kérdésekkel foglalkoznak. Ennek talán legfőbb oka az, hogy ezek a fejlődési rendellenességek megvilágítják sokszor a normális fejlődés nem egy kérdését is. De nagyon érdekes ezen hibák előállásának a mikéntje, a kapcsolatos funkciózavar sokfélesége és a külöböző kozmetikai elváltozás is. A szem fejlődési hibái aránylag elég gyakoriak, ami a komplikált felépítésű szerven teljesen érthető is. Nincs a szemnek egyetlenegy része se, ahol ne találkoznánk velük. Egyidejűleg előfordulhat többszörös anomália is. Ezek közül néha csak egy vagy csak egynéhány az elsődleges, a többi következményes. Az eltérés gyakran csak a formára, elhelyezkedésre és a fekvésre vonatkozik s a histológiai felépítés normális. Máskor mindez együtt fordul elő. A könnylevezetés mechanizmusának nagy jelenetősége és még sok tekintetben meg nem oldott volta terelte figyelmemet már fiatal szemész koromban a könnyűt felé. Rövidesen látnom kellett, hogy ezen probléma megoldásához, tisztázásához komoly segítséget nyújtanak a könnyűt fejlődési rendellenességei. Különösképpen áll ez a könnylevezető apparátus kezdeti részének a mechanizmusára. Bebizonyult ugyanis, hogy a könnyezés igen gyakran a könnylevezető apparátus kezdeti része körül fennálló veleszületett rendellenesség következménye. Alkalmam volt megállapítani, hogy e téren legfontosabb szerepet a különböző diszlokációk játszák. Ezek egyik formájánál a könnypont nem a Meibom 158
