Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
Napsütötte meleg helyeken, szélárnyékban, fatörzsön szeretnek tartózkodni. Rövid élettartamuknak az a magyarázata, hogy az egyéb légyfajokkal ellentétben (pl. Musca domestica L ) az imágónak erősen csökevényes a szájszerve. Csak tapogatója és egészen csökevényes szívókája van. Táplálkozási módja ezideig tisztázatlan. A lerakott L. stádiumú lárva kb. 1 mm hosszú sárgásfehér színű, kúpra emlékeztető, szelvényekre tagolt, finom tüskékkel védett hengeres testű. Teste mindkét vége felé elkeskenyedik (3. és 4. ábra). A feji végen feltűnőek az erős mandibularis horgok és a fekete chitines fej - garatváz, amelynek felépítése fajilag jellemző. Az éretlen lárvák színe sárgásfehér, testük gyűrűsen szelvényezett és finom tüskékkel fedett. A potroh vég az egyes fajok meghatározása, illetve elkülönítése miatt jelentős. Az Oestrus ovisnál két íebenyű, amelyeken tömötten, v-alakban elrendeződött tüskéket találunk. A Rhinoestrus purpureus Br. (orosz lóbagócs) potroh vége nem lebenyekre osztott és a horgok félkör alakban helyezkednek el. Szemészeti szempontból megkülönböztetünk ophthalmomyiasis externát, illetve internát, aszerint, hogy a lárva a conjunctivazsákban, vagy pedig a szemgolyóban van. Ez utóbbi a szem elpusztulását vonja rendszerint maga után. Újabban külön csoportban tárgyalják az adnexumokban (könnytömlő, szemhéj, orbita) található lárvákat. Az Oestrus ovis lárvája az esetek nagy részében veszélytelen a szem épségére, mert az irodalom szerint úgyszólván kizárólag külső ophthalmomyiasist okoz. Két esetről tudunk azonban, midőn a szemgolyóba fúródott és a szem elpusztult. E két esetről Archangelszkij és Braunstein, illetve Grüngarten számolnak be. (Ref.: Suurkíilai. Az egész világról közölték már ophthalmomyiasis eseteket. Magyarországon elsőnek Kreiker közölt úgyszólván teljesen azonos lefolyású esetet, majd az utóbbi időben Pelláthy. Kreiker által közölt lárvát identifikálni nem sikerült, valószínűleg sarcophaga vagy oestrus genusba tartozott. Pelláthy III. stádumú sarcophaga lárvát talált a conjunctiva zsákban képződött árokban. Ezen kívül ismerünk adatokat a Szovjetunióból, Franciaországból, Svájcból, Németországból, Olaszországból, Bulgáriából, Görögországból, Törökországból, Palesztinából, Szíriából, Algírból, Marokkóból, Tripoliszból, az Amerikai Egyesült Államokból; újabban délamerikai közlések is vannak. A therápiára vonatkozó vélemények igen különbözők. Annyit tudunk, hogy nem vált be a cocain még 10%-os oldatban sem, sem pedig az ezüstnitrát 1%-os, vagy a sublimat 1 ezrelékes oldata. Hatásosnak bizonyult a Bietti ajánlotta olívaolaj, Kreiker paraffinolajat adott sikerrel. Az olaj jó hatását az okozza, hogy a lárvák légzőnyílását elzárja, és azok megfulladnak. Legutóbb Linnén (1951) közölt egy oestrus ovis lárva okozta myiasist, melynek klinikai képe típusos volt. Mintacolt adott, azon meggondolás alapján, hogy — ha a sympathicust izgató gyógyszer (cocain) hatástalan — esetleg ennek antagonistája, a parasympathicust izgató Mintacol hatásos lesz. Már 10 perc múlva a lárvák megbénultak. Mi trypaflavint adtunk, mint az alacsonyabb organismusok erős sejtmérgét, mely azonban 1 ezrelékes hígításban a szem szöveteire közömbös. Kísérletek alapján megállapítottuk, hogy az első stádiumban lévő légylárvák l%o-es hígítású trypaflavin hatására néhány óra alatt, ortho (parasymp. izgató) hatására félórán belül elpusztultak. A kontroll lárvák mind életben maradtak. Esetünket azért is figyelemreméltónak tartjuk, mert Budapesten, a város belterületén fordult elő, míg általában a myiasis a mezőgazdasági munkával foglalkozók megbetegedése a meleg nyári hónapokban. Általában kevés a 135
