Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 2. szám

cus hominis és 2 periconia keratitidis. E 20 gomba által okozott keratomy­­cosisok között 2 felszintes, 7 mély, 2 pedig ezek között átmenet volt. A 2 felszintes és csomós keratitisből egynél penicillium, háromnál asper­­gillus fumigatus, kettőnél mucor cornealis, négynél actynomyces és egynél scopulariopsis Blochi mastigocladium volt a kórokozó. A 7 mély infiltratív­­ulcerozus szaruhártyagyulladás közül kettőt az aspergillus fumigatus és az aspergillus flavus, egyet-egyet három gomba : a rhizomucor parasiticus, az acrostalagmus cinnabarinus Corda és a cryptococcus hominis hozott létre. Az utóbbival kapcsolatban az eddigiektől teljesen elütő klinikai képet írtam le s keratoblastomycosis profundának neveztem el. Dósa 1938-ban megjelent közleményében megemlíti, hogy az ő bőr blastomycosisa első volt hazánkban. A felszintes és mély keratomycosisok között átmenetet alkot az először általam tenyésztett: periconia keratitidis által okozott: keratomycosis perico­­nica Fazakas. E gomba botanikai helyét Oláh állapította meg, melyet a/tán a világhírű olasz mycologus : Pollaci is megerősített. Ezen új gomba értékét növeli azon körülmény is, hogy az általa létrehozott igen érdekes klinikai képet mutató keratomycosist, melyről már 1934-ben beszámoltam, azóta egy újabb esetben is volt alkalmam észlelni. Ennek a klinikai képe is teljesen meg­egyezett az elsőével. Sikerült ennél is a gomba pathogén voltát positiv állat­­kísérletekkel, a retrocultura sikerével, positiv allergiás reactióval s az anti­­mycotikus kúra gyors eredményével bebizonyítanom. A keratomycosis peri­­cionca Fazakas-ra jellegzetes, hogy az infiltrátiós terület feltűnően kiemelke­dett az ép környezet szintjéből. S a kiemelkedés tetején több, nagyrészt kör­alakú fekélyke ült. A fekélykék progressziója közben a színt nem csökkent, hanem inkább emelkedett. A korong alakú homály egy belső szürkés-fehér és egy külső — az elsőt gyűrűszerűén övező — jóval sötétebb zónára oszlott, melyen helyenkint sugaras csikolat látszott. Az összes felszintes és csomós keratomycosisok igen jóindulatúak voltak. Csak egy esetben volt recidiva (egy keratomycosis aspergillinában) és az is cso­mós volt. Mindannyian gyorsan és szinte nyom nélkül gyógyultak. A leg­kiemelkedőbb csomók az actynomycosisoknál voltak. Háromnál virágágy­­szérűén, egynél pedig a kerticsiga házának külső felszínéhez hasonlóan állott ki a cornea szintjéből. Leggyorsabb ezeknél volt a gyógyulás. A mélybe terjedő, infiltrativ és ulcerosus formák már rosszabb indulatúak­­nak bizcnyultak. Ezeknél gyakori és szintén mély volt a recidiva. Legsúlyosabb volt annak a keratomycosis profundának a lefolyása, melyet az egyik asper­gillus flavus hozott létre. Ennél 14 hónap alatt 9 recidiva volt. S ezalatt a fel­szintesen kezdődött folyamat mind mélyebbre és mélyebbre terjedt, s teljesen a mély keratitis képét vette fel. A 8-ik recidivánál csomócskák jelentek meg a cornea hátsó felszínén és az irnen is. Ekkor a keratoaspergillosis profundához iritis és glaucoma is társult. Utóbbi akkor lépett fel, amikor a csomócskák a corneának és az irisnek csarnokzúggal határos részén is megjelentek. Jódos csarnoköblítéssel kombinált punktiókra a glaucoma megszűnt s ezzel együtt a szem is megbékülni látszott. Ez azonban csak időlegesnek bizonyult. A 3 hét múlva ismét jelentkező recidiva már endophthalmitis volt. E kórkép minden beavatkozással dacolt. Végül is a fény ér zésnélküli és még mindig nagyon fáj­dalmas szemet enukleálni kellett. E súlyos lefolyású keratomycosis profunda­­nál — amint láttuk — a sorozatos recidiva alatt a gombatelepek átvándoroltak a corneán annak hátsó felszínére s innen a csarnokzúgon át az irisre és az egész uveára. Az uveán és a cornea hátsó felszínén lévő csomók majdnem színtiszta tenyészetek voltak. Az üvegtestben lévő rögök is bőven tartalmaztak asper­gillus flavust. A második aspergillus flavus által létrehozott keratitis szintén mély volt, 125

Next

/
Thumbnails
Contents