Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
ú. n. elfolyási fractiót fejezzük ki a kiindulási érték százalékában; tehát, ha a kiindulási tensio A és öt perc múlva B, akkor a százalékos változás 100 (A—- B). Számítása szerint 30-nál nagyobb érték jó elfolyást, 25-nél kisebb érték rossz elfolyási viszonyokat jelent. Az elmondottakat a 4. ábrán foglaltuk össze, amelyben Grant, Blaxter és saját vizsgálataink alapján feltüntettük az elfolyási coefficiens (C), a csarnokzugi ellenállás, resistentia (R) és az elfolyási fractio százalékos értékét, így ezen táblázatból gyorsan kiszámíthatjuk a megfelelő értékeket a tonometer kiindulási és öt perc utáni scala rész állásából, valamint tájékozódhatunk az elfolyás ép, illetve kóros voltáról. Összefoglalásul kiemelném azon eljárásokat, amelyeket a glaucoma diagnosztika tökéletesebbé tétele szempontjából a gyakorló szemorvosok minden további nélkül elvégezhetnek. A prodromalis glaucoma verificálására alkalmazhatjuk a reactiv hypertonia elvét úgy, hogy 2 percig a szemgolyóra helyezzük a Schiötz tonometert 25 g súllyal megrakva, előzetesen meghatározva a beteg intraocularis nyomását. Ezután a terheléses eljárás után 15 perc múlva ismét megmérjük a szemfeszülést s amennyiben reactiv hypertonia keletkezik : glaucomáról van szó. A glaucoma simplex diagnosisa szempontjából célszerű a csarnokzugi ellenállás mérése ekként, hogy a Schiötz f. tonometert 5,5 g-mal megterhelve' a szemgolyóra helyezzük 5 percig s figyeljük, hogy ezen idő alatt hány scala részt süllyed a tensio ; ha ez több, mint 3 beosztás, akkor nincs szó glaucomáról. 2—3 scala rész közötti süllyedés glaucomára gyanús. 1—2 scala rész. közötti érték glaucomát jelent. A 30—40 Hgmm közötti érték prognosztikája, esetleges műtéti indicatiója szempontjából fontos a sclera rigiditásának meghatározása az ú. n. differentialtonometriával, vagyis egymás után megmérjük a szemfeszülést 5,5, 7,5, 10 g súlyokkal. Ha ezen mérések egymásutánja mindig nagyobb értékeket mutat, akkor a tényleges szemfeszülés alacsonyabb, mint a 7,5 g-mal talált érték, míg ha a fokozódó súlyokkal való mérés egymásutánja csökkenő szemfeszülést jelez, akkor a tényleges intraocularis nyomás nagyobb, mint amit a 7,5 g-mal mértünk. Összefoglalás A tonometria műszeres fejlődésének áttekintése után ismerteti az elastotonometria, differentialtonometria (rigiditás mérése), illetve reactotonometria és tonographia, illetve expressiós tonometria elvét. Ez utóbbi alapján részletezi az elfolyási coefficiens, csarnokzugi ellenállás fogalmát. Gyakorlati példákkal demonstrálja a tonometriával nyerhető különböző adatok (reactiv hypertonia, elfolyási fractiós százalék, tényleges intraocularis nyomás, Batarcsukov positiv egyenlege, Reese-féle hányados, tonographiás glaucoma korai diagnosztika) fontosságát. Irodalom R. A. Batarcsukov : Glaucoma és hypertonia. Vestn. Oft. 29. 3. 1950. -—• P. L. Blaxter .- Bulbar pressure test in glaucoma. Brit. J. Ophth. 37. 641. 1953. — C. Bottino : Sui risultati delle misure tonometriche della velocita dell’acqueo. Ann. Ottal. 79. 33. 1953. — B. Becker and J. S. Friedenwald : Clinical aqueous outflow. Arch. Ophth. 50. 557. 1953. — J. S. Friedenwald : Contribution to the theory and practice of tonometry. Am. J. Ophth. 20. 985. 1937. -— Some problems in the diagnosis and treatment of glaucoma. Ibid. 33. 1523. 1950. — H. Goldmann : Abflussdruck, Minutenvolumen, Widerstand der Kammerwasserströmung des Menschen. Docum. Ophth. 5. 278. 1951. — W. M. Grant: Tonographic method for measuring the facility and rate of aqueous in human eyes. Arch. Ophth. 44. 204. 1950. — Clinical measurements of aqueous outflow. Ibid. 46. 113. 1951. — Clinical tonography. Am. Acad. Ophth. Otolaryng. 1951. 774. — S. Kalfa : Über den Innenaugendruck regulierenden Gefäss-116