Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 2. szám

akkor az opticus jobban bírja a glaucomás szemfeszülést, mint ha alacsony a vérnyomás. Újabban Batarcsukov megállapította az ú. n. pozitív egyenleget, ami jó prognosist nyújt glaucomában s ami annyit jelent, hogy az intraocularis nyomás kevesebb, mint a brachialis diastolés nyomásának a fele ; negatív egyensúly esetén, tehát ha az intraocularis nyomás nagyobb, mint a brachialis diastolés nyomásának a fele : a prognosis rossz. Igen tanulságosnak tartjuk a prognosis szempontjából a Reese-féle coefficienst. E szerint normalis körülmények között a brachialis systolés nyomása és a szemfeszülés között az a viszony, hogy a kettő hányadosa 5 vagy ennél nagyobb. Tehát pl. 125 Hgmm vérnyomás egyensúlyt tart 25 Hgmm szemfeszüléssel, vagy 250 Hgmm systolés nyomással egyensúlyt tart 50 Hgm mintraocularis nyomás. Ha a hányados 5-nél kisebb, ez rossz prognosist jelent.

A szemorvosi gyakorlatban bevett szokás, hogy a glaucomás betegeket 2—3 hónaponként ellenőrzésre rendeljük úgy, hogy azt az utasítást adjuk, miszerint ha ellenőrzésre jön, akkor aznap reggel ne cseppentsen pilocarpint. Felmerül a kérdés, hogy vájjon ez-e a helyes gyakorlat. Ha ugyanis a beteg nem cseppent pilocarpint s ennek következtében magas a tensiója — ez nem irányadó, mert hiszen éppen ezért rendelünk cseppeket, hogy azzal megpuhítsuk a szemet, tehát nem meglepő, ha a csepp kihagyása után a szem megkeményedik. Mindenesetre egyszer-egyszer valóban tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi a beteg szemfeszülése csepp nélkül : ez az ú. n. ,,peak pressure“, vagyis maximalis nyomás ; a lényeges az, hogy pilocarpinra mennyire puliul a szem, vagyis hogy mennyi az ú. n. „base pressure“ vagy minimális nyomás. Ha ugyanis a minimális nyomás közeledik a maximalis nyomáshoz, az rossz jel a további conservativ kezelés szempontjából. Tehát pl. ha egy szem feszülése pilocarpin nélkül 40 Hgmm (max. ny.), ez kevesebbel mond, mint ha tudom, hogy pilocarpin után 20 Hgmm. Előfordul az is, hogy a szemfeszülés pilocarpin nélkül 20 Hgmm s azt hisszük, hogy a szem glaucoma mentes, pedig kiderül, hogy pilocarpin után a nyomás 15 Hgmm, tehát ez az alapnyomás. Ilyen körülmények között tehát helyesebb, ha a beteget controll vizsgálatra úgy rendeljük, hogy előzetesen cseppent pilocarpint s félévenként egyszer megnézzük pilocarpin nélkül is.

A tonometria fejlődésének legújabb szakasza az ú. n. tonographia (Moses és Brune, Grant, Friedenwald, Posner). E methodus lényege az, hogy a szemgolyóra helyezett tonométert hosszabb ideig tartjuk a corneán s közben figyeljük a szemfeszülés változást az adott idő alatt. E változást regisztrálhatjuk az elektromos tonometerrel, amelyet electrocardiográffal összekötve (Grant) görbén ábrázolhatjuk a szemfeszülés esést a tonometer masszáló hatására. A vizsgálatot elvégezhetjük elektromos tonometer nélkül is a Schiötzféle eszközzel. Ezt az eljárást Dashevszkij expressiós tonometriának nevezi.

A lényeg a következő. A Schiötz-féle tonometert 5,5 g-mal megterhelve ráhelyezzük a corneára és 5 percig rajta lartjuk. Abban a pillanatban, amikor a Ionoméiért a szemgolyóra helyezzük és a tonometer benyomja a corneát a szemfeszülés emelkedik, mert a szemben lévő folyadék — mint minden folyadék — összenyomhatatlan lévén, feszíteni kezdi a sclerát, amely ellenáll a feszülésnek s így emelkedik a nyomás ; közben a tonometer súlyának hatására az intraocularis folyadék az elvezető utakon keresztül kipréselődik a szemből s így az időegység alatt több folyadék távozik a szemből, mint amennyi termelődik s így a szemfeszülés csökkenni kezd. Friedenwald enucleált szemeken végzett manóméi riás kísérletekben kiszámította, hogy a tonometernek a szemre helyezésekor hány mm-rel emelkedik a szemfeszülés s hogy ennek arányában hány cm csarnokvíz távozik a szemből. Ezen adatok alap114