Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
nősekor részletesen leírjuk az anamnezist, a szem állapotát, megvizsgáljuk a látásélességet és korrekciót, más orvosokhoz irányítjuk a beteget (neuropsyhologushoz, belgyógyászhoz stb.). A beteg másodszori megjelenését olyan napra tesszük, amikor a munkanap fele a glaukomás betegek fogadására van kijelölve. A munka szaporodása mértékében elengedhetetlenné vált, hogy a héten két ilyen napot jelöljünk ki. Ezen a napon ismét megvizsgáljuk a beteget, ellenőrizzük a látásélességet korrekcióval, megvizsgáljuk a látóteret, elasztotonometriás vizsgálatot végzünk stb. Miután kétszakaszos adataink állnak rendelkezésre, az új klasszifikáció alapján felállítjuk a diagnózist. A gyakorlatban beigazolódott, hogy kezdetben gyakrabban régebben fennálló glaukomában szenvedő betegeket vettünk számításba, akiknek felismerése nem okozott különösebb nehézséget. Véleményünk szerint ez diszpanzerizációban nélkülözhetetlen periódus, amely egyrészt lehetővé teszi tanulmányozni a nyilvánvalóan glaukomás betegeket, másrészt pedig az olyan periódus, melyben elsajátítható a diszpanzerizáció módszere, miközben tapasztalatokat lehet gyűjteni és meg vannak a glaukoma korai alakjai felismerésének feltételei. A glaukoma korai alakjainak felismerése céljából a nálunk rendelésen megjelent, különösen a 40 év körüli, vagy annál idősebb betegeknél kikutattuk az esetleges glaukomás anamnezist, különös jelentőséget tulajdonítva a szivárványszínű karikalátásnak, erős főfájásnak, főként ha az periorbitalis fájdalmakkal jár, továbbá az adaptációs zavaroknak, a presbyopia korai felléptének és progrediálásának. A 40 éves koron túl feltétlen szemfenéki vizsgálatot kell végezni. Minden egyes beteget, akinél a látáscsökkenés oka nem volt megállapítható, valamint a kataraktás betegeket mi a glaukoma gyanús esetekhez soroltuk, melyekkel kiváltképpen foglalkoztunk. Mindezen betegeknél igyekeztünk kétszer végezni perimetriát, elasztotonometriát és folytattuk rendszeres megfigyelésüket. A vizsgálatra meg nem jelent betegeket mi a megfelelő körzet egészségügyi dolgozói által hivattuk be. Számos gyanús esetben helyesnek véltük a beteget kórházban elhelyezni kivizsgálásra, minthogy véleményünk szerint csak kórházi feltételek mellett lehet elvégezni a glaukoma korai felismerése szempontjából a mindennapos Maszlennyikov, Filatov és kampimetriás vizsgálatokat. A mindennapos vizsgálatokat az osztály ügyeletes orvosa végzi. A glaukomás betegeknek útmutatásokat adunk munka végzése, életmódja, diétája stb. vonatkozóan. Rendszerint konzervatív kezeléssel kezdjük a gyógyítást: miotikumok, szöveti terápia, vitaminkezelések, brómkészítmények, elvonó és szabályozó alvás-terapia, psychotherapia stb. A műtéti beavatkozás indikációja vizsgálatok eredményétől függ. A glaukoma ellen folytatott küzdelem sok időt igényel, sok kétséges és ingadozó eset adódik, melyet nagymértékben elősegít a megbetegedés korai diagnosztizálásának a nehézsége. Ügy véljük az egyesített kórházak szemosztályán végzett glaukoma ellenes küzdelem sikerében segítségünkre lehetne számos szervezési rendszabály. 1. Meghatározni a glaukomás betegek diszpanzerlapjának alakját és terjedelmét, mely lehetővé tenné a betegek dinamikus megfigyelését, datum szerint feljegyezni megjelenésüket, mellékelve ehhez a perimetriás, kampimetriás, elasztotonometriás és egyéb leleteket, minthogy ezek azonnali kikészítése nem lehetséges. Célszerű a beteg elköltözése esetén a diszpanzer-lapját az új lakhelyére utánaküldeni. 2. Kis kézikönyvet kell kiadni a galukoma elleni küzdelemre vonatkozóan, s főleg a tudományos kutatóintézeteknek útmutatásokat kell kidolgozniok az összes szemosztályok részére, melyekben a következő kérdések szerepelnek : a) a glaukomás betegek diszpanzerizációja, 108
