Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
fogva hűsít és jól csillapítja a trachomas xerophthalmiában, keratoconjunctivitis siccában szenvedők panaszait. Vizsgálataink szerint bacteriostatikus hatása úgy viszonylik az 1000 E/ccm penicillin oldatéhoz, mint 4 :5. 30%-nyi mennyiségben tartalmaz 40%-os dextrose oldatot dextrose kenőcsünk, mely a hypertoniás dextrose és a gylcerinrokon monostearat osmotherapiás hatását (2,8) egyesíti. Degeneratio corneae esetekben láttunk tőle jó eredményt. Ezzel szemben egyes hatóanyagokkal a szemkenőcsök vízmentesen készítendők. így vízmentesen készítendő az 1%-os sárga higanyoxydkenőcs és az 1% ichthyol, 5% zinkoxyd tartalmú kenőcs, melyek a könnyel való jó keveredés folytán jobbak, mint a vaselinnel, Ebagával készült megfelelő kenőcsök. Vízmentesen készítendő a penicillin kenőcs is. A penicillin víz jelenlétében hydrolizist szenved el és hamar hatásosságát veszti. Az 1000 E/g penicillin tartalmú monostearatos kenőcsünk azonban tapasztalatunk szerint hónapokig eltartható hatáscsökkenés nélkül. Hatásosságát Remler (6) és Mirecki (5) közleményeiben leírt Flemming-féle lyuk-kísérlettel ellenőriztük : agar lemezre 24 órás staphylococcus aureus tenyészet suspensióját öntöttünk, ezt 1 órai incubálás után leöntve, a lemezből egyenlő kerek lyukakat szaggattunk ki, melyeket a vizsgálandó penicillin oldattal, ill. kenőccsel töltöttünk meg, újból 24 órára incubáltuk és leolvastuk a gátlásos udvar szélességét. A szintén 1000 E/g tartalmú vizes, paraffin olajos és monostearat kenőcsös penicillin készítmények gátlásos udvarai úgy viszonylottak egymáshoz, mint 5:4:11. A kenőcs tehát a leghatásosabb. A kenőcsben suspendált penicillin mindaddig, amíg vízzel nem kerül érintkezésbe, nem bomlik el, de nem is hatásos. A kötőhártyazsákban, vagy az agar lemezben vízzel kerülve érintkezésbe, a monostearat vizet szív, amit az áttűnő penicillin kenőcs megfehéredése jelez. Az így oldódó penicillin már ki tudja fejteni bacteriostatikus hatását; mivel a kenőcs a könnyel jól keveredik, a kötőhártyazsákban marad, kevésbbé kerül a bőrre, a bőrre kerülve pedig hatástalan marad és nem tud túlérzékenységi reactiót kiváltani, míg nedvesség nem kerül hozzá. Penicillin kenőcsünk klinikai kipróbálás során igen jónak bizonyult és úgy látszik, kevésbbé okoz kontakt dermatitist. Mindenesetre penicillin érzékeny egyén alkarjának ép bőrén, tehát vízmentesen alkalmazva nem okozott túlérzékenységi reactiót. A gyulladt bőr egyébként jól tűri a monostearatos paraffinkenőcsöt ; jól bevált a 10% Burow, 30% víztartalmú monostearatos hűtőkenőcs ; gombás dermatitisek ellen kitűnő a 6% natrium propionátos kenőcs ; seborrheás szemhéjszéli gyulladás esetén nem ajánljuk, jobb a 6%-os vizes oldat. Összefoglalás Az ajánlott kenőcsalapanyag 3% glycerinmonostearat emulgátort tartalmazó paraffin keverék (ung. paraffini-oleum paraffini aa). Mivel ezen alapanyaggal készített kenőcsök általában emulsiók, melyek a hatóanyagot nem szilárd részecskék, hanem oldat formájában tartalmazzák, és a könnyel jól keverednek, a tisztított monostearattal készült kenőcs nem izgat. A behelyezett »víz az olajban« típusú emulsio a test hőmérsékletének hatására fokozatosan átcsap és az így leszakadó olajcseppek tartósan bevonják a kötőhártyát és szaruhártyát; a kiolvadó paraffinolaj helyébe a kenőcs gyulladástermékeket szív. A 10% vizet tartalmazó emulsiós kenőcsök hatóanyag-leadó képessége jobb az eddig általában használt szemészeti kenőcs alapanyagokénál, és a szem bekötésével még fokozható, míg a nem emulsiós kenőcsök hatását a szem bekötése csökkenti. A penicillin szemkenőcs vízmentesen készítendő. Irodalom 1. Czetsch—Lindenwald és Schmidt—la Baume: Salben und Salbengrundlagen. Springer (1939). — 2. Friede : Klin. Monbl. Au. 120, 163, (1952). — 3. Grósz—Kedvessy : Szemészet 88, 212. (1951). — 4. Klein—Scheffer : Gr. Arch. Ophth. 128. — 5. Mirecky : Klin. Monbl. Au. 118, 606, (1951). — 6. Remler Klin. Monbl. Au. 120, 578, (1952). — 7. Schenk : Diss. Bern. (1938). - 8. Schreck : Klin. Monbl. Au. 120, 150, (1952). — 9. Swan : Arch, of Ophth. 41, 271, (1949). — 10. Vogelsang : Klin. Monbl. Au. 120, 154, (1952). 76
