Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
Miként ismeretes, abszolút látóélesség a retina teljesítőképessége függetlenül a törőrendszerrel és tengelyhosszal változó képnagyságtól. Ugyanazon tárgy képe a retinán tengely-hypermetropia esetében kisebb, tengely-myopia esetében nagyobb. Ezt a különbséget csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha a látószöget a szem elülső gyűjtőpontjától mérjük. Természetes látóélesség a retinád-törőrendszer együttes teljesítőképessége, amit akkor kapunk meg, ha a látószög csúcsát a szem első főpontjába helyezzük. (Az átszámításhoz szükséges képletek megtalálhatók Helmholtz : Hdb. der Phys. Optik. 3. kiadásában és Landolt: Die Untersuchungsmethoden, Gr. S. 3. kiadásában.) Az irodalomban többször említés esik a relatív látóélességről is, ami a retina-f-törőrendszer-)-j-javítóüveg együttes teljesítőképessége, amikor a látószög csúcsát a javító üveg első főpontjába kell tenni. A klinikai szemészetben azonban a mai napig változatlanul Bonders (1803) szerint a redukált szem csomópontjába helyezzük a látószög csúcsát, ami kétségkívül a legegyszerűbb és legvilágosabb eljárás. Az így nyert értéket nevezi iMiidolt (1920) gyakorlati vagy praktikus látóélességnek. Hogy a gyakorlati látóélességből kiszámíthassuk az abszolút vagy természetes látóélességet, ismernünk kell a szem törőrendszerének erejét és a tengely hosszát. Ezeket azonban rendszerint nem ismerjük, vagy legalább is nagyon körülményes volna megállapításuk. Ha tehát van is elméleti jelentősége az abszolút és természetes látóélességnek, egyelőre meg kell maradnunk a Dondersféle formulánál. Schober (1950) terjedelmes munkában ismerteti »idemvisús« nevű készülékét. Ez kis vetítőgép, amely a jeleket, számokat, betűket egyenként vetíti 5 m-re felállított ernyőre. Az idemvisús elnevezés azt akarja kifejezni, hogy a vizsgálat mindig azonos körülmények között történik — ami természetesen helyes, mert ez a lényege a standardizálásnak. Mégsem remélhető, hogy a készülék valaha is általánosan használttá fog válni, öt méter távolságra élesen és fényerősen vetítő optika már önmagában véve is drága és kényes, az elsötétítéssel is bajlódni kell, egyszerre kell kezelni a készüléket és szemüvegszekrényt, stb. Katz (1947), aki nem orvos, hanem mérnök, egészen új, szerinte exakt módszert ismertet olyan esetekre, amikor a látóélesség »tudományos pontosságú« meghatározására volna szükség. Folyton kisebbedő Landolt-gyűrűket vetít, mindaddig, míg a vizsgált hibákat nem követ el az irányok felismerésében. A növekvő hibák számát diagrammba foglalva, a látóélesség tényleges értékét a valószínűségszámítás egyik képlete alapján számítja ki. Az egész módszerről csak akkor lehetne tiszta képet alkotni, ha az ember behatóan foglalkozna vele. Az irodalom áttekintése azt a benyomást kelti, hogy az egységesítés kilátástalan. Bizonyos közömbösség a kérdéssel szemben a gyakorló szemorvos részéről is tapasztalható. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a centrális tárgylátás, rendkívül finom funkció lévén, már kismérvű ametropia vagy betegség esetén jelentősen csökken, tehát mérhetővé válik, akármilyen rossz is a tábla. További oka a fogalmak mathematikai formulázása, ami az egyszerűség és könnyen érthetőség rovására megy. Blaskovics oxyoptriájára kétségtelenül hátrányos volt, hogy megértése bizonyos számtani átgondolást igényelt. Pedig a kérdés nem megoldhatatlan. Nem is feltétlenül szükséges hozzá valamely határozat, amire legszebb példa a Szovjetunió, ahol már régebben egységesen áttértek a decimális rendszerre. A látóélességet egész orvosi irodalmukban egyöntetűen tizedestörtben fejezik ki. Tan- és kézikönyveik (Averbah. Ogyincov, Pletnyeva) ezt ismertetik, mint korszerű eljárást. A Snellen-törtről csupán mint történelmi adatról tesznek említést. A Hess-féle táblák mellet Krjukov, valamint Golovin és Szincev tizedes tábláit használják, rendszerint Rota-féle montirozásban, ami élőiről világítja meg a táblákat. Mi sem áll útjában annak, hogy ezen példa nyomán hazánkban is forgalomba kerüljenek megfelelő decimális táblák, s így minden különösebb körülményesség nélkül mi is megoldjuk a szabványosítás kérdését. Javaslat új látástáblákra Az elmondottak alapján egységesíthető korszerű tábla elsősorban három követelménynek kell, hogy eleget tegyen : 6
